Világhatalmi játszma miatt zuhan az üzemanyagok ára

Amíg az egyszeri autóstól a fuvarozó vállalatokig megannyi célcsoport kimondottan örül a következetesen csökkenő üzemanyagáraknak – sőt, akár a magyar gazdaság egésze is profitálhat a helyzetből –, nem mindenki ilyen felhőtlenül boldog. Ott van például az orosz kormányzat, akik az elmúlt hónapokban sokat tettek azért, hogy magukra vonják szinte az egész világ haragját. Eddig mégsem reagált a szóbeli feddésen túl markánsan a globális nagypolitika Putyin hatalmi játszmáira, hiszen a fél világ – ha nem az egész – megannyi szállal kapcsolódik az orosz gazdasághoz. A függő viszony központi eleme az a grandiózus nyersanyagkészlet, amellyel Oroszország eddig sakkban tudta tartani a vele kevéssé szimpatizáló országokat. Ám épp ez a domináns pólus vált Achilles-ínná, jelesül a nyersolaj kitermelése kényszerítheti jobb belátásra a „nagy medvét”.

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, ismertebb nevén az OPEC november 27-én hozott döntése ugyanis minimum stratégiai lépésnek tekinthető, szinte felér egy szimbolikus hadüzenettel. A határozat értelmében a szervezet tagjai nem változtatnak a termelési kvótán, legalább fél évig. Pedig ahhoz, hogy ne essen tovább az olaj világpiaci ára, visszább kellett volna fogniuk a kitermelés tempóját. A döntés nem csupán az oroszoknak fájhat, de nekik nagyon. A kormányuk a jövő évi költségvetési tervükben hordónkénti 100 dolláros olajárral számol, holott jelenleg, 2014 végén a Brent olajfajta ára 73 dollár környékén, néha alatta jár. Érdemes tudni: az orosz költségvetés bevételeinek felét az olaj- és gáztermelés adja.

Az OPEC tagországai

De nincsenek egyedül a gondjukkal – nem kisebb testvér érez együtt velük, mint az USA. Az amerikai piacon irányadó WTI olajfajta árfolyama 70 dollár körül mozog a világszintű túltermelésnek köszönhetően, de már 68 dollár alatt is megfordult. A hetek óta tartó árcsökkenés ráadásul az OPEC döntése nyomán új lendületet kapott, így több mint 4 éves mélypontra bukott a WTI árfolyama.

Egyes tanulmányok szerint a palaolaj termelése 60 dolláros olajárnál már nem lenne kifizetődő, tehát igen közelinek mondható a „tarthatatlan helyzet” bekövetkezése. Kinek áll érdekében mindez? Természetesen a döntést meghozó OPEC tagországainak (név szerint: Algéria, Angola, Ecuador, Irán, Irak, Katar, Kuvait, Líbia, Nigéria, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Venezuela), akik egyrészt rendkívül olcsón termelik az olajat, így számukra még mindig profitábilis az iparág, másrészt többen közülük, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia nagy tartalékkal rendelkeznek. Nem kizárt, hogy az USA hallgatólag türelemmel viseli még egy darabig a megpróbáltatást, nekik ugyanis talán kevésbé fáj az OPEC döntése, s ez a kisebbik rossz ahhoz képest, mint ha Oroszország kottájából lenne kénytelen az egész világ játszani.

A nem lebecsülendő világhatalmi befolyást érzékelteti, hogy az OPEC tagországai birtokolják a Föld olajtartalékainak kétharmadát – bár ennek ellenére csak a világ össztermelésének csupán 40 százalékát adták, eddig. Vannak ugyanakkor elemzők, akik nem hisznek az OPEC felemelkedésében, sokkal inkáb egyfajta "aranykor" végét feltételezik.

A nemzetközi olajárak csökkenése a magyar piacon is jól érzékelhető, egyes elemzők szerint az üzemanyagok ára akár további 10-15 százalékkal is csökkenhet az elkövetkező időszakban.

A jövőbeni történéseket nehéz megjósolni, hiszen ugyanúgy lehetséges, hogy átrendeződik az olajpiac, s megerősödik az OPEC befolyása, mint az, hogy a hátrányba került nagyhatalmak nem nézik karba tett kézzel a folyamatot, és „valamit” lépnek. Szívünk szerint egy harmadik forgatókönyvnek drukkolunk, amely szerint a környezetet jelentősen károsító fosszilis alapú üzemanyagok helyét egyre inkább átveszik a humánusabb alternatívák. Nem reális, hogy pár éven belül háttérbe szoruljanak a gázolajjal, vagy benzinnel hajtott járművek, de a több lábon állás önmagában is olyan erény, amely csökkentheti a járműipar, egyben a mobilitás sebezhetőségét. Mert bár most épp lejtőn gurulnak az üzemanyagárnak, ennek az ellenkezője is bármikor előfordulhat. Ráadásul ma már nem csupán az elektromos hajtás, esetleg az elektromos és belső égésű motorok kombinált, hibrid megoldásai jelentik az egyetlen alternatívát. Az ázsiai gyártók például egyre életképesebb megoldásokat vonultatnak fel a hidrogén üzemanyagként való alkalmazását illetően, szakportálunkon pedig épp ezekben a napokban adtunk hírt egy sós vízzel hajtott, lenyűgöző koncepcióról.

A Quant sós vízzel megy, 920 lóerős, 2,8 másodperc alatt gyorsul 100 kilométer/óra sebességre, 600 kilométer a hatótávja - a hajtáskoncepió reális alternatíva lehet, s nem ez az egyetlen lehetőség...