Sikerre ítélte saját jövőjét a magyar járműipar

Nem tűnik kimondottan hasznosnak klasszikus tudósítás formájában beszámolni a március 10-én Budapesten rendezett járműipari konferenciáról. Elhangzott rengeteg számadat, Szijjártó Péter miniszter és Ésik Róbert, a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) elnöke egybehangzóan elismeréssel szóltak az autóipari vállalatok 2014-es teljesítményének a magyar gazdaság fejlődésében betöltött jelentős szerepéről. Siker, lendület, így tovább, versenyképesség, ipari rezsicsökkentés, stratégiai megállapodások, foglalkoztatási mutató, stabil növekedési pálya, fellegvár – csupa pozitív kifejezés adta meg a találkozó alaphangulatát. Bármennyire is kritikus füllel hallgattuk a lelkes felvezetéseket, el kell ismerni: nem alaptalan az optimizmus, sőt, talán a járműipar az egész társadalmat kivezethetné a köldöknéző önsajnálkozás medréből a „merjünk hinni magunkban” szemlélet biztató perspektívái felé.

A plenáris ülés megszólalói

Már a konferanszié megszólalása előtt bizakodással telt meg az előadó terem, no, meg némi zsörtölődéssel, ugyanis tucatnyi embernek nem jutott hely – ők egy szomszédos helyiségben, televízión keresztül követhették az eseményeket. Mint megtudtuk, akkora volt az érdeklődés a rendezvény iránt, hogy a szervezők kénytelenek voltak 300 főnél leállítani a regisztrációt. Pedig szigorúan véve aligha nevezhető csúcstalálkozónak a rendezvény, mivel a plenáris blokk megszólalói egyként a hazai 3+1 OEM második vonalas vezetői voltak, akik ráadásul az előzetesen beharangozott jövőbe tekintést illetően igencsak fukarkodtak a konkrétumokkal, érthető okokból. A négy autó-(és/vagy motor-)gyártó jogos büszkeséggel adott tájékoztatást az elért eredményeikről, külön hangsúlyozva a beszállítói kapcsolatokat, a közös fejlődést.

Egy gombostűt se...

A viszonylagos monotóniába a Bosch magyarországi csoportja vezetőjének záró beszéde hozott némi színt. Nem csupán azért, mert Javier González Pareja óvatosan utalt rá, hogy az autógyártók szorosan függenek a beszállítók teljesítményétől, s ennek mentén valódi kutatási, fejlesztési tervekről, koncepcióról szinte csak ő számolt be. Sokkal inkább azért, mert már első mondataival elvitte a show-t a többiektől. Ugyan Ekkehard Philipp, a Mercedes-Benz kecskeméti gyárának pénzügyekért felelős igazgatója sem hagyta ki a ziccert, hogy pár magyar szóval oldja a tolmácsolás révén közte és a hallgatóság között kialakuló távolságot, a Bosch hazai főnöke szinte stand-up stílusban vezette fel prezentációját, a sikerszavak mellett jótékony derűt csempészve a zsúfolásig megtelt terembe.

A miniszter köszönetet mondott a teljesítményért

Ez a részlet azzal nyeri el jelentőségét, hogy az ebédszünetben általunk megkérdezett résztvevők egyként azt jelölték meg a rendezvény fő értékének, hogy itt mintegy családként tud együtt lenni a magyar járműipar teljes vertikuma. Nem elsősorban az volt a lényeg, amit az előadók mondtak – az elhangzó információk aligha jelentettek újdonságot bárkinek –, hanem annak megélése, tömegszerű testet öltése, hogy a szereplők egymásra vannak utalva, és tudnak is együtt rezdülni, közösen fejlődni. Vagyis nem az adatok a fontosak önmagukban, hanem az összkép, annak hangulati elemével együtt.

Ha szabad némi kritikát, avagy buzdítást megfogalmazni a szervezők felé: jövőre talán érdemesebb lenni rövidebbre fogni a nyitó előadásokat, s az így felszabaduló időben hagyni, hogy a jelenlévők találkozzanak, „egyeztessék óráikat”, kialakulhassanak új kapcsolatok, megerősödhessenek a már létező partnerségek.

Egy szó, mint száz: minden feltétel adott hozzá, hogy 2015-ben tovább folytatódjon a magyar járműipar sikertörténete, amelyet kifejezhetünk akár a kapuk előtt álló újabb befektetések számával, akár új modellek, motortípusok gyártásának ígéretével, akár beruházni tervezett milliók, milliárdok megemlítésével. Mégis az tűnik a leginkább reményt keltő tényezőnek, hogy szemmel láthatóan nagyon összeérett az a kör, amely a létező versenyhelyzet ellenére együttesen képes és akar is nagyot alkotni, újabb célokat, csúcsokat elérni. Mégis a jövőről szólt tehát ez a konferencia, csak egy kicsit másképp.

Így tovább!