Brumbauer József: lehetőséget látunk az egyedi gyártásban

Brumbauer József

Mit kell tudni az anyacégről?
Az 1898-ban alapított német BPW (Bergische Patentachsenfabrik Wiehl) a maga kategóriájában Európában a legnagyobb. 10 gyártó telephellyel, 20 értékesítési ponttal rendelkezik, több mint 5500 embert foglalkoztat, éves árbevétele egymilliárd euró felett van. Ami a személygépkocsik terén a Mercedes, az a pótkocsi-tengelyek terén a BPW. A termékei a világon mindenhol ott vannak, kivéve Amerikát, ahol még tudatosan nem történik értékesítés. A nagymértékű áttelepítések miatt ma már a cég termelésének 45 százaléka Magyarországon történik, Európában minden negyedik tengely itt, a szombathelyi gyárban készül.

A szombathelyi gyár

Mi a BPW erőssége?
A minőség és a tőkeerő. A cég egy családi vállalkozásból, egy kovácsműhelyből nőtte ki magát olyan világcéggé, ami még a minőség-megszállott Japánban is meghatározó. A tőkeerő pedig kisegített minket abból a bajból, amit a válság hozott: akkor 70 százalékos visszaesést kellett elkönyvelnünk. 2010-től ismét nyereséges a cég.

Mi a szombathelyi BPW rövid története?
A BPW 1991-ben 40 százalékos részesedést vásárolt az akkori szombathelyi Rába-üzemben, és megalakult a vegyes vállalatként működő BPW-Rába Futóműgyár Kft. Rövid időn belül a német tulajdonrész 60, majd 75 százalékra ment fel. Amikor 2004-ben átvettem a cég irányítását, egyik első feladatom az volt, hogy előkészítsem a BPW 100 százalékos tulajdonlását. Ez még abban az évben megtörtént, ekkor lett a cég neve BPW-Hungária Kft. 2005-ben létrehoztuk a kontrollingot, 2006-ban megalkottuk azt a stratégiát, ami máig meghatározza a működésünket. 2008-ban elindítottuk a saját szakmunkásképzést. Közben folyamatosan beruházások zajlottak, ilyen például a hegesztőcsarnok, a raktár, alapozó- és fényező-berendezések. Idén fejezzük be egy új szerelősor felállítását, ami az egyedi gyártás rugalmasságát szolgálja.

Hol a helye a szombathelyi telephelynek a cégstruktúrában?
Szombathely jelenleg – a németországi központ után - második legnagyobb BPW-egységet tudhatja magáénak. Éves árbevételünk kb. 200 millió euró, és jelen pillanatban történelmi csúcson van a foglalkoztatás: 1380-an dolgoznak nálunk. Ez részben a stratégiából is adódik. Korábban a jól automatizálható nagy szériák voltak a meghatározók, de később arra jöttünk rá – és így gondolta a tulajdonos is -, hogy az egyedi, kisszériás, felkészült szakmunkát igénylő gyártást kell Magyarországra hozni. Ezzel magyarázható, hogy 2008-ban 1320 dolgozóval 160 ezer tengelyt gyártottunk a jelenlegi – magasabb létszámmal legyártott - éves 110 ezer tengelyhez képest. A heterogén, kis sorozatú, sok élőunkát igénylő termékek kerültek ide, ezért kellett időközben saját tanműhelyt indítanunk. A BPW agrártermékei kizárólag Szombathelyen készülnek, és itt történik ezek fejlesztése is.

Ezek szerint vannak a kutatás-fejlesztéshez is szakembereik.
Igen, de ez nem egyszerű kérdés. Szombathelyen korábban nagyon erős volt a bőr- és a textilipar, ma viszont nagy multinacionális cégek vannak itt, akiknek nagyon fontos lenne a mérnökutánpótlás. Most kapott zöld lámpát a Savaria Egyetemi Központban a mérnökképzés, és mi erre, illetve a duális képzésre alapozva szeretnénk erősíteni a kutatás-fejlesztési tevékenységünket. Eddig az agrártermékek konstrukciós fejlesztése kisebb részben a gödöllői és a győri egyetemmel együttműködve történt, de nagyobbrészt már most is mi mérnökeink végezték el ezt a munkát. Ezt szeretnénk felfuttatni, ugyanis a multinacionális cégek egyre nagyobb mértékben ismerik el, hogy a magyar mérnökök jók, kreatívak, és csak töredékébe kerülnek a német és francia mérnököknek. Ez a mozgást látjuk itt Nyugat-Magyarországon a járműipari és az elektronikai cégeknél, és mi is arra törekszünk, hogy az agrártermékek mellett más termékek fejlesztését is Magyarországra hozzuk.

Kizárólag haszongépjárművek számára gyártanak tengelyeket?
Ezt sokan félreértik. Tengelyeket gyártunk utánfutók számára. Ha tehát látunk egy kamiont, akkor az első, a „truck” részen látható tengelyeket nem mi gyártottuk, de ami azok után következnek, jó eséllyel már igen. A már említett agrárvonal a 2000-es évek elején kezdett elindulni. Eleinte 4-5 százalék volt csak a volumene, de miután sikerült nyereségessé tennünk, felfutott 20 százalék körülire, és meggyőződésem, hogy további komoly potenciál van ebben a területben. A „tengely” elnevezés egyébként azért is csalóka, mert némelyik közöttük már inkább alváznak számít, szintszabályozással, pneumatikával.

Nem egyszerű pórkocsi tengelyek, hanem szinte kész alvázak

Milyen beszállítókkal dolgoznak?
25 százalék körüli a magyar beszállítói arány. Mivel a szállítási költségek folyamatosan emelkednek, próbálunk minél közelebbi partnereket találni, és a közelség hasznos lenne a „just-in-time” rendszer miatt is. A potenciális beszállítókat segítjük oktatóanyaggal, sőt mérnöki munkával is. Vannak, akik sikerrel veszik az akadályokat, de szeretnénk, ha még több lenne belőlük. Nem könnyű, mert a beszállítóknak is ISO-minősítéssel, saját mérnökökkel, sőt saját fejlesztéssel kell rendelkezniük. A lehetséges beszállítókat most térképezi fel a Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai Központ, és megállapodást kötöttünk a HITA-val is ez ügyben.

A maradék 75 százalék honnan érkezik?
Kínától kezdve Brazíliáig mindenhonnan. Ebben verseny van, alapelv, hogy egy-egy termék esetében legalább két beszállítónk legyen, hiszen bárhol lehet vis major. Azt már látjuk, hogy ebben az iparágban nem lesz a keletre tolódás olyan mérvű, mint mondjuk a textiliparban. A már említett magas szállítási költségeken felül tényleg kell a szaktudás, és mindehhez hozzájárul az a trend, hogy a cégek a fejlesztéseket is egyre jobban kiadják a beszállítóknak. Ez megint csak a fizikai közelség mellett szól.

A szombathelyi gyárból hova kerülnek a termékek?
Az értékesítési részleg Németországban van. A szállítás egy része szintén Németországon megy keresztül, de vannak közvetlen szállításaink is.

Jelen pillanatban mi a legnagyobb öröme és legnagyobb bánata?
A legnagyobb örömöm, hogy a cég bizonyított a válság óta, és a tulajdonosoktól kaptunk egy új lehetőséget egy 10 ezer 500 négyzetméteres logisztikai központ – várhatóan saját forrásból való - felépítésére. Most készülnek a tervek, aztán indul a betonozás. 2015-ben a csarnok állni fog, ami újabb lehetőségeket, és újabb idetelepítéseket jelent majd. A bánatom nem a céggel, hanem a környezettel függ össze, és részben már érintettem a magyar beszállítókkal kapcsolatban. Nagyobb összhanggal, nagyobb törődéssel kellene keresni a lehetőségeket. Ebben vagyok türelmetlen. Mi itt a cégnél az elmúlt évtizedben már felvettük a tempót, amire szükség van, hogy nemzetközileg talpon maradjunk, és jó lenne, ha erre a sebességre pörögne fel a műszaki környezetünk is.