A volánnál: Várszegi Asztrik püspök-főapát

- Az elmúlt húsz évben olyan történelmi személyiségek fordultak meg az ezeréves Pannonhalma falai között mint II. János Pál pápa, II: Alekszij pátriárka vagy a Dalai Láma. A különleges személyiségek különleges járművekkel is érkeztek?
- A felsorolt személyiségek közül II. János Pál pápának volt a legkülönösebb járműve, a világhíres papamobil, amellyel Győrben és Pannonhalmán is szállították. A protokoll szerint ilyenkor a házigazda is helyet foglal a pápa mellett. Miután a sportpályán landolt a helikoptere, átszállt a papamobilba, amelyet már korábban ide hoztak. Amikor a jármű elindult a főmonostor felé, mindenütt boldog, integető emberek álltak, itt nálunk pedig a rendtársak sorfala között érkezett meg a papamobil.

II. János Pál és Várszegi Asztrik

- A különleges személyiség mellett állva azért körül tudott nézni, milyen is közelről a papamobil?
- Erre előzőleg került sor, a Szentatya mellett állva inkább arra figyeltem, hogy elmondjam, mit láthat most, ahol éppen elhaladunk.

- Az autók milyen szerepet játszanak püspök-főapát úr életében?
- Fontos szerepet. Anyai nagyapám rendkívül ügyes kereskedő volt, s már a negyvenes években saját autóval rendelkezett Sopronban édesapám volt a sofőrje. Erről az autóról van gyermekkori emlékem. Utána sokáig nem volt autónk, édesapám is motorral járt, majd egy Wartburg tulajdonosa lett. A rendbe lépve sokáig nem volt jogosítványom, majd egyre mozgékonyabbnak kellett lennünk. Egyetemistaként a hetvenes években szereztem jogosítványt, majd hazakerülve Pannonhalmára a rendi kocsikat lelkipásztori szolgálatra igénybe vettem. A Trabanttal minden olyan öngólt elkövettem, amit el lehet követni. Kézi fékkel indultam, adventi hidegben a kereszteződésben lefulladt a kocsi, nem tudtam elindulni. Egy másik trabantost állítottam le, hogy próbálja elindítani a kocsit. Később úgy megismertem a Trabantot, hogy bár nem vagyok műszaki ember, bizonyos szereléseket el tudtam végezni, mint például a kerékcserét. A munkaköreim változásával jutottam el a kocka Ladáig, majd a Lada Samaráig. Első nyugati autóm egy ajándék kis Ford volt. Jártam francia kocsikkal is, de én igazán a német autókhoz vonzódom. Használtam Audit, voltak Volkswagenjeim, és jelenleg is egy Volkswagen Jetta-val járok. Az autó nem cél az életemben, de rendkívül fontos munkaeszköz. Így aztán hálás vagyok mindazoknak, akik szép és jó autót tudnak gyártani. Azoknak pedig különösen, akik olcsó autót is képesek előállítani.

- Szent Kristóf, az utazók védőszentje, ott van a kocsijában?
- A kocsit magam szoktam megáldani, de nincs benne sem Szent Kristóf, sem rózsafüzér. Nem a külső jelek határozzák meg, hogy az ember milyen lelkülettel használja az autóját.

- Mi az, ami felbosszantja vezetés közben?
- Ami az utóbbi időben zavar, hogy az autópályán egyesek jobbról előznek. De zavar az agresszivitás, a türelmetlenség, amikor rám állnak, s szinte tolnak le maguk elől. Főleg akkor zavar, amikor 130 km/h a megengedett sebesség, s én pont annyival haladok. Itt az okos enged, szamár szenved elv alapján szoktam eljárni, s kitérek az agresszív vezető elől. A szomorú az, hogy ezek az agresszív vezetők később maguknak is, másoknak is kárt okoznak.

- Biztonságos vezetés vagy sportos gyorsaság?
- Biztonságos úrvezető vagyok. Ott azonban, ahol sem magamat, sem pedig másokat nem veszélyeztetek, alaposan a gázra lépek. Legendák keringenek arról, ahogy a főapát hajt, mindig óvatos duhaj voltam.

- Vezetés közben mi az, ami pihenteti?
- Szeretek vezetni, így sofőrt ritkán veszek igénybe. Útközben hallgatom a híreket, imádkozni is szoktam, s komoly zenei CD-lemezek is mindig vannak nálam, amelyek hallgatása megnyugtat. Igyekszem mindig a vezetésre koncentrálni, azért ha az utastársak kényesebb témákat hoznak szóba, figyelmeztetem őket, hogy váltsunk témát, mert elvonják a figyelmemet.

Várszegi Asztrik Pintér Istvánnnal, a Rába első emberével.

- Pannonhalmán nem csak történelmi személyiségek vendégeskedtek, hanem Pannonhalmának legendás jó kapcsolatai is vannak a gazdasági élettel. Tudatos törekvés?
- Igen. Ezt a húsz éve rendelkezésünkre álló szabadság teremtette meg. Józan keresztényi magatartással megpróbáltuk felmérni a gazdasági helyzetünket, s arra a következtetésre jutottunk, hogy a jövő érdekében szinte majdnem mindent újra kell építenünk. Ez egy hosszú, keserves, sok csalódással, de sok örömmel is járó munka volt. A feudális világ alámerült, de megmaradtak intézményeink: az iskola és a diákotthon, a szociális otthon, maga a monostor. Rá kellett jönnünk, hogy a szocializmusban is mi voltunk, s most is mi vagyunk a környék legnagyobb munkaadója. Így minden gazdasági lépés körültekintést, megfontolást igényel a részünkről. Nem rólunk van szó, hanem a ránk bízottakról és az alkalmazottakról. Ennek tudatában próbáltam meg kiépíteni a gazdaságot, a munka nagy részét és az ötleteket azonban rendtársaim adták. Minden normatív támogatás, adomány és szponzoráció az életre, a működésre fordítódik. Vállalkozásaink pedig a jövőt szolgálják, hogy csökkentsük kiszolgáltatottságunkat az időszakos hullámveréstől. Az út kezdetén vagyunk, a távlat egyáltalán nem reménytelen. A közelmúltban Dél-Koreában a prézes apátok gyűlésén megkérdezték tőlem, hogy a Magyar Bencés Kongregációnak milyen az anyagi helyzete a válság idején, azt mondtam, a magyar bencés gazdaság törékeny egyensúlyban van.

- Pannonhalma a gazdasági élettel kiépített jó kapcsolatai mellett egyre erőteljesebben hallatja hangját saját vállalkozásaival. Hol tart a vállalkozó Pannonhalma?
- Sokak meglepetésére és megütközésére Pannonhalma vállalkozik. Ahhoz, hogy nonprofit intézményeinket, iskolát, diákotthont, szociális otthont, kulturális tevékenységeinket finanszírozni tudjuk, vállalkoznunk kell. Borászatunk, a különböző apátsági termékek, könyvkiadónk reményeink szerint segítik az intézményeink működtetetését. Az út kezdetén vagyunk, a vállalkozásaink még nem termelnek jelentősebb nyereséget, de fontos volt a jövő érdekében mindezt megtenni. Meggyőződésem, hogy a modern, átalakuló társadalomban egy modernizálódó kolostornak üzenete van az egész magyar társadalom és egyház számára. Céltudatosan, az értékeket átmentve lehet és szükséges így cselekedni. Úgy tűnik, mindez jó visszhangra talál a magyar társadalomban. Pannonhalma előtt, s talán a főapát előtt is nagyon sok ajtó nyitva van Magyarországon. Így lehet élni, konszenzust teremteni, megbékélt, kiengesztelődött modellt képviselni egy nem könnyű társadalomban.

- Az év szava bizonyára a válság. Pannonhalma érzi-e a válságot akár a saját vállalkozásaiban, akár a gazdasághoz fűződő kapcsolataiban?
- Kifejezetten érezzük. Szponzorációban vagy bármilyen külső fél felé irányuló kérésben mindig azt halljuk, hogy a jelenlegi helyzetben ez nem megy. Igyekszem azonban nem siránkozni a válságról, ezt ugyanis nem szavakkal fogjuk áthidalni, hanem azzal, hogy a reményt próbáljuk megtartani az emberekben: merjék vállalni önmaguk átalakulását és másként gondolkodását.