Mihez kezdjünk majd az önjáró járművekkel?

Egymással versengve állnak elő az autógyártók és a technológiai fejlesztők az önvezérelt járművekkel. Látszólag a Google diktálja a tempót, ám hogy valójában mi fő a neves márkák konyhájában, nem nagyon tudhatjuk még. A lendületes törekvés megléte mindenesetre nyilvánvaló, s az sem titok, hogy a kapuink előtt állnak a hamarosan még csak részben, idővel talán teljes mértékben önvezérelt kamionok is.

Már egyre több autó sofőrje tud elengedett kézzel vezetni

Ebben a nagy fejlesztői „zajban” nem is olyan könnyű elvonatkoztatni az önvezérlés mikéntjétől, és belegondolni, hogy ha már ott leszünk, mire fogjuk használni ezt a lehetőséget. Sokkal több van ugyanis a történetben annál, hogy a közeli jövőben már nem lesz balesetveszélyes lakókocsi vezetése közben hátrasétálni a konyhába, megnézni, vajon lefőtt-e a kávé. Az egyre magasabb fokon automatizált járművek alapjaiban változtathatják meg közlekedési és logisztikai szokásainkat, de hogy miként, az rajtunk is múlik.

A konkrét tervezéshez ad ötletes és látványos muníciót az IDEO csapata, akik „A mobilitás jövője” elnevezésű projektjük keretében három, vizuálisan erősen megtámogatott koncepciót raktak le az asztalra.

A Cody nevű tanulmány a városon belüli csomagkiszállítás megújulásának egyik lehetséges útját vázolja fel. A vezető nélküli, teljesen automatizált közlekedési eszköz a „megbeszélt” helyre és épp a kellő, de legalábbis pontosan kiszámítható időben juttatja el a kívánt küldeményt. A terv mögötti filozófia lényege, hogy sokkal nagyobb mobilitás jellemzi a ma és a holnap emberét. A Cody révén szakítani lehet a berögzött, erősen korlátolt postacímmel: a szállítmány oda jön, ahol épp a megadott időpontban tartózkodunk, legyen szó laptopról, pizzáról, termékmintáról, bármiről.

Önnek csomagja érkezett, épp a kezébe

Az ingázókat megcélzó „mozgó tárgyaló” nem az elővárosi dugók megszüntetésére koncentrál, inkább alapnak veszi, hogy a közlekedéssel töltött idő a technológiai fejlődés ellenére sem fog megszűnni. Ha pedig így van, miért ne lehetne utazás közben is egyeztetni, dolgozni, jelentést írni, konferenciabeszélgetést folytatni? Sőt, miért kellene az adott járműben utazókra korlátozni a bekapcsolódók körét? Az IDEO ezen tanulmánya mentén valódi munkacsoport-konvojok alakulhatnak ki az utakon, s mire a munkatársak beérnek az irodába, már túl is lennének a reggeli stábmegbeszélésen. Persze a dolog akkor is működik, ha nem egyazon útvonalon közlekednek a kollégák, lévén az online kommunikáció már ma is adottság.

Innen már szinte csak egyetlen lépés gondolatban, s akár a közeljövő valóságában is, hogy ne az ember menjen be a munkahelyére, hanem a munkahely jöjjön oda, ahol a munkatárs tartózkodik. Ehhez természetesen kevés az, hogy házhoz jöjjön az iroda, arra ráadásul az elterjedt home office rendszer tökéletesen alkalmas. Mert mi van akkor, ha személyes találkozásra van szükség egy partnerrel, vagy el kell jutni A pontból B-be, de közben is dolgozni kell? A Nexus elnevezésű guruló munkahely kissé bizarr felvetésnek tűnik, ám kétségkívül lennének előnyei a dolognak. Majdhogynem ugyanarról szól az IDEO harmadik tanulmánya, mint az első, csak ezúttal embereket szállít a logisztikai eszköz, nem csomagokat.

Amint ezek a példák is rávilágítanak, érdemes az „okos” autók eljövendő világát az „okos közlekedés” rendszerében szemlélni, s ennek fényében fejleszteni a holnap járműiparát.

A gördülékeny tárgyalások hivatalos szállítója lehetne...