Krokodil, zacc, szennyvíz - ezek a jövő üzemanyagai?

Kávézacc: Kávéhajtású autóval döntött sebességrekordot egy férfi Nagy-Britanniában a szemétüzemű járművek kategóriájában. A lefőtt kávémaradékból golyócskákat készített, amelyek azután a kocsi motorjában elégtek, gyúlékony gáz szabadult fel belőlük, és végül ez szolgált közvetlen üzemanyagként.

Szennyvíz: Magyarországon elsőként a Zalavíz Zrt. hasznosította üzemanyagként a szennyvíziszapból keletkezett biogázt. A felszabaduló biogázból a földgázzal azonos minőségű biometánt nyernek, amely villamos energia termelésére is hasznosítható, nagy nyomáson sűrítve pedig a földgáz üzemű (CNG) gépkocsik üzemanyaga. Nagy-Britannia útjain gurul egy éve az a Bio-Bus nevű jármű, amelyet teljes mértékben biometán gáz hajt. A GENeco biotechnológiai vállalat tudósai szerint egy felnőtt ember éves székletéből kinyert gázzal 60 kilométer távolságot képes megtenni a busz. A jármű a tetején elhelyezett tartályokat megtöltve 300 kilométert tehet meg. Egyszerre legfeljebb 40 személy fér fel Bath és a bristoli reptér között ingázó járatra. A biometán kevésbé károsítja a természetet, mint a dízeles meghajtások – ezt felismerve 2009 óta már több mint 100 hasonló busz fut Oslóban. Svédországban szintén évek óta közlekednek biogázzal hajtott járművek.

A "pukibusz" viccnek tűnik, ám egyesek igenis komolyan gondolják

Alligátor: az Amerikai Egyesült Államokban évente hétezer tonna aligátorzsír kerül a szemétbe az élelmiszer- és a divatágazat melléktermékeként. A tetemekből 40 százalék zsírsavat sikerült a kutatóknak kinyerniük, amelynek 70 százaléka hasonlított azokra a növényi zsírokra, amelyekből biodízelt lehet előállítani. Végül olyan bio-üzemanyagot tudtak létrehozni, amely nagyrészt megfelelt a szokásos szabványértékeknek.

Kacsaháj: A Dordogne-ban lévő St. Aquilin falu szövetkezete kéthetente gyűjti össze a kacsafeldolgozókból a hulladékzsírt, utána nekiállnak dízel kacsalevest főzni a traktorok számára- ezzel hajtják a traktorokat.

Fotoszintézis: A növények természetes fotoszintézisét leutánzó rendszer gyakorlatilag egy mesterséges levél. Három fő összetevőből, egy membránból és két elektródából, egy fotoanódból és egy fotokatódból áll. A fotoanód a napfény hatására oxidálja a vízmolekulákat, protonokat és elektronokat, valamint oxigéngázt termel. A fotokatód újraegyesíti a protonokat és elektronokat, hidrogéngázt alkotva. A műanyag membrán szerepe a hidrogén- és az oxigéngáz külön tartása, keveredés esetén ugyanis gyulladás alakulhat ki, ami robbanáshoz vezetne. A membrán ezt meggátolja, s lehetővé teszi a hidrogén üzemanyag elkülönített, nyomás alatti tárolását, majd egy csővezetékbe juttatását. A demonstrációs rendszer megközelítőleg egy négyzetcentiméter területű, a napfény 10 százalékát alakítja tárolt energiává, több mint 40 óra folyamatos működésre képes. A kutatók szerint biztonságát, stabilitását és teljesítményét tekintve az eddigi hasonló technológiák 5-10-szeresét nyújtja.

Mikrobák: Az mBio biológiai folyóiratban megjelent tanulmány bemutatja, hogy bizonyos mikroorganizmusok, az úgynevezett metanogének miként vesznek fel más molekulákból elektronokat és a szén-dioxiddal keveredve miként hoznak létre metánt. A természetben a metanogének erjedés, illetve lebomlás során szereznek elektronokat, ám a Stanford Egyetem kutatói a világon először rájöttek, hogy az enzimek is kulcsfontosságú szerepet töltenek be a folyamatban. A felfedezés ígéretes alternatívát kínál a jelenlegi technológiák mellé, amelyeket a földgáz és a metán szétválasztásra használnak, ám a kutatók kiemelték, hogy a mikrobiális gyártás hosszú távon üzemanyagok, illetve más értékes vegyi anyagok előállítására is alkalmas lehet.