Nincs szükség az ekáerre a járműiparban

Szerző: Gégény István | 2015.06.16. 10:44

Fél éve rajtolt kapkodva az elektronikus fuvarlevél rendszere, amely komoly felbolydulást okozott számos iparágban. Az eddigi tapasztalatokról kérdeztük a NAV, a fuvarozók és a vállalatok képviselőjének véleményét.

Nem indult álmosan 2015 a hazai járműiparban, az izgalmas évindításról a kormányzat gondoskodott. Hangos petárdázással felérő – a kormányfő szavait idézve – „gépházzajjal” vezették be sajátos hirtelenséggel az ekáert, amelyről az is tudja mára, mit takar a kifejezés, akinek eredetileg semmi köze nem lenne az egészhez. Újságíróként nem bántuk a csatazajt, hiszen annyi témát szolgáltatott a fordulatos folyamat, hogy alig győztük megjelentetni a kapcsolódó anyagainkat. Megszólalt az ügyben a hatósági, vállalati és fuvarozói oldal egyaránt, magunk is megírtuk a véleményünket a témában.

Eltelt közel fél év, s úgy gondoltuk, ideje mérleget vonni, megérte-e egyáltalán bevezetni a rendszert, megolajozódtak-e a csikorogva belendülő fogaskerekek, és egyáltalán, élénkült-e a párbeszéd a felek között, amelynek hiánya lehetett az egész kavarodás egyik fő felelőse.

Suller György Attila, a NAV szóvivője későbbre ígért tájékoztatást

A NAV szóvivőjének a válaszát a legkönnyebb közreadnunk, ugyanis Suller György Attila alezredes megkeresésünkre jelezte, hogy a kormányzat hasonlóan gondolkodik, mint szakportálunk, és épp mostanában állnak a nyilvánosság elé saját összegzésükkel. Amint napvilágot lát a döntéshozók véleménye, természetesen közölni fogjuk honlapunkon.

Karmos Gábor, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) főtitkára készségesen nyilatkozott a szakma tapasztalatairól. Szerinte legfontosabb eredményként sikerült tisztázni minden érintett körében, hogy az ekáer kötelezettjei nem a szállítmányozók, hanem a feladó cégek. A fuvarozónak alapvetően annyi a dolga, hogy a szállítmánya rendelkezzen ekáer számmal. A rendszer olajozottságát illetően a főtitkár pozitívan nyilatkozott, szerinte kezelhetőek a viszontagságok, nem túlzott mennyiségű a járművek visszatartása.

Ami a törvényhozói szándékot illeti, Karmos Gábor óvatosan fogalmazott. – Nem szaladnék annyira előre, hogy már most nyilatkozzak az ekáer gazdaságfehérítő hatásáról. Találkozom ilyen cikkekkel, de amíg nem látjuk 2016 elején az ÁFA bevételek mértékét, nem lehet határozottan állást foglalni ebben az ügyben. Amennyiben jelentősen nőnek a vonatkozó bevételek, azt gondolom, el kell ismernünk a rendszer hatékonyságát. Ám ha nem így lesz, akkor fel kell vetni, hogy tényleg megérte-e bevezetni az ekáert, hasznos-e a magyar gazdaság számára. Biztos vagyok benne, hogy aki akarja, ki tudja játszani ezt a rendszert, de ha nehezebb lesz adót csalni, az üdvözlendő. Most még nem látszanak a tisztulás eredményei – mondta a főtitkár.

Karmos Gábor úgy látja, több fronton is javult a helyzet ekáer témában

Úgy látja, a fél éve még nagy hiányosságokkal küzdő párbeszéd a kormányzat és a szakmai szervezetek között javult, amelyhez a saját szempontjukból nagy lökést adott az is, hogy Wáberer György személyében egy erős érdekérvényesítő képességű elnök került – vissza – a szervezetük elnöki székébe.

A járműipar képviseletében ekáer témában fél éve az egyik legaktívabb szereplő Urbán László, a Magyar Suzuki Zrt. vezérigazgató-helyettese volt. Adódott, hogy most is őt szólaltassuk meg. – A törvényalkotói szándék világos volt, vagyis az ÁFA-csalások részbeni megelőzése, illetve leleplezése, ami mindenképpen fontos nemzetgazdasági cél. Ugyanakkor eleve figyelembe kellett volna venniük ugyanazoknak a törvényalkotóknak, hogy a járműiparban semelyik gyártónak, sem a hazai beszállítóknak, sem más üzleti partnereinknek soha semmi köze nem volt és nem is lesz az ÁFA-csalásokhoz. Ennek ellenére – egy tulajdonképpen lehetetlen határidőn belül – csatlakozni voltunk kénytelenek a rendszerhez. Az úgynevezett "türelmi időszak" meghosszabbításából, illetve az NGM végrehajtásra vonatkozó szabályozása során már érzékelhető volt annak a – sajnos megkésett – felismerése, hogy a hazai gazdaság egyik húzóágazatát, a járműipart az ekáertől általában várható eredménynél akár nagyobb kár is érheti (például fennakadások a termelésben), ha a rendszer nem megfelelően veszi figyelembe az ágazat sajátosságait (JIT, JIS) – foglalta össze a probléma lényegét ipari oldalról Urbán László.

Urbán László szerint a rendszer felesleges terhet ró a járműiparra

Szemben Karmos Gáborral ő kevésbé érzékeli a párbeszéd javulását a kormányzati szervekkel. – A rendszer lényegében konzultációk, egyeztetés nélküli bevezetése éppen azért okozott csalódást, mert már azt megelőzően is kialakulóban volt ez a bizonyos párbeszéd. Egy már elfogadott törvény utólagos egyeztetésének nem igazán van pozitív hatása a jövőre nézve sem. A gazdaság szereplőire előzetes egyeztetés nélkül, a törvény erejével ráerőszakolt ekáer a párbeszédre való hajlandóságot, legalábbis a vállalkozói szféra oldaláról, nemigen fokozta.

Hogy megérte-e általánosságban bevezetni a rendszert, arról a vezérigazgató-helyettes sem látta reálisnak a konkrét megnyilatkozást. Azt azonban jelezte: még ha feltételezzük is, hogy az ekáer segíti a csalások visszaszorítását, vagy legalább a csökkentését, akkor is figyelembe kell venni ennek az árát, amelyet nagy részben a többséget jelentő becsületen működő cég fizet meg. Emiatt csökkenthet szerinte a hazai vállalatok versenyképessége, ami a mérleg elkészítésekor mindenképpen figyelembe veendő.

– Jelentős plusz terhet jelent az ekáer, ami nem csak egyszeri rendszerfejlesztést vont magával, hanem plusz létszám, felesleges adminisztráció biztosítását is. Arról nem is beszélve, hogy állandó kockázatot jelent, hiszen egy regisztrációs hiba akár nálunk, akár a beszállítóinknál jelentős büntetést vonhat maga után. Sőt, a Magyar Suzuki gyártósorát is leállíthatja az esetleges alkatrészhiány, vámzár esetén. A JIT és a JIS termeléslogisztikai módszerek mint a járműipar talán legfontosabb jellemzői, igen nehezen egyeztethetőek össze az ekáer merev rezsimjével – summázta tapasztalatait és véleményét Urbán László.