Munkajogi tanácsok: kit illet meg a felmondási védelem?

Az Alkotmánybíróság 2014. május 27-i döntése értelmében az Mt. (A munka törvénykönyve) 65. § (5) bekezdésében foglalt a „felmondás közlését megelőzően” fordulat alkotmányellenes, és ennek megfelelően azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A határozat indokolása szerint „a felmondás közlését megelőzően” szövegrész a tájékoztatást a munkaviszony megszüntetése munkáltatói szándékának bármilyen formájú megnyilvánulásától függetlenül kötelezővé tette a munkavállalóknak, és az az Mt. 24. §-a összevetésével nem értelmezhető úgy, hogy a munkavállaló a felmondás közlésekor még tájékoztathatja a munkáltatót a felmondási tilalomra okot adó körülményről. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a fenti jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése alapján a várandós, vagy a reprodukciós eljárásban részt vevő munkavállalók haladéktalanul kötelesek voltak tájékoztatni munkáltatóikat a fenti körülményekről, máskülönben nem illethette meg őket a felmondási védelem.

Dr. Kricskovics-Béli Boglárka, a CLV Partners Ügyvédi Iroda munkajogi csapatának tagja. Szakterületei a munkajogi és a külföldi munkavállalók magyarországi munkavállalásával kapcsolatos jogi tanácsadás. A napi munkajogi tanácsadáson túlmenően, több multinacionális vállalat munkajogi tanácsadója akvizíciókkal összefüggő munkajogi kérdésekben, valamint reorganizációs folyamatok során. Boglárka emellett a Budapesti Gazdasági Főiskola óraadó tanára és az EELA tagja.

Mind a régi, mind az új Mt. szabályozta azokat az eseteket, amikor a munkáltató nem szüntethette meg jogszerűen felmondással a munkavállaló munkaviszonyát, azaz a felmondási tilalmak rendszerét. Továbbá mindkét jogszabály tartalmazta a munkáltatóra és munkavállalóra is irányadó együttműködési és tájékoztatást kötelezettséget, a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelő eljárás követelményét. Míg a régi Mt. ezen általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettség keretében rendezte a felmondási tilalmakkal kapcsolatos értesítési kötelezettséget, addig az új Mt. többletfeltételt támasztott a felmondási tilalmakkal kapcsolatosan, és rögzítette, hogy a felmondás közlését megelőzően kell tájékoztatni a munkáltatót a felmondási védelemre alapot adó körülményről.

Az e szabály nyomán kialakult gyakorlat, amelyet a bíróságok is elfogadhatónak találtak, az volt, hogy ha a felmondás – mint egyoldalú írásbeli nyilatkozat – tényleges átadását megelőzően a munkavállaló tájékoztatta a munkáltatót a felmondási védelemre okot adó körülményről, azt még időben közöltnek kellett tekinteni. Ilyen esetben a munkáltató eljárása akkor volt jogszerű, ha a felmondást nem adta át a felmondási tilalomra hivatkozó munkavállalónak. A munkáltatók tehát igyekeztek a felmondási védelemre okot adó körülményekről tájékoztatást kérni a felmondás közlését megelőzően, és nem az volt az irányadó gyakorlat, hogy a várandósságról való tudomásszerzést követően azonnal elvárták volna a dolgozóktól a tájékoztatást.

A fenti szabályok elemzését követően azonban az Alkotmánybíróság más következtetésre jutott, nem értett egyet a gyakorlatban kialakult, fent ismertetett értelmezéssel. Mivel, ahogy fent is írtuk, a munkáltatók az új Mt. hatálya alatt sem azt várták el munkavállalóiktól, hogy a várandós vagy a reprodukciós eljárásban részt vevő munkavállalók az első pillanatban értesítsék a fenti körülményekről a munkáltatót, ezért a „felmondás közlését megelőző” kitétel megsemmisítése számos esetben érdemi változást nem fog eredményezni a munkáltatók oldalán.

Az Alkotmánybíróság döntésének legsúlyosabb következménye azon esetekhez fog kapcsolódni, amikor a felmondás közlésekor az azzal érintett munkavállaló maga sem tud a várandósságról. Az idézett jogszabályhely megsemmisítése ugyanis visszaállítja a régi Mt. alapján kialakult bírói gyakorlatot, amely szerint, ha a munkavállaló a felmondás közlésekor nem tud várandósságáról, annak utólagos megállapítása a felmondás jogellenességét eredményezi. Azaz a jövőben előfordulhat olyan eset, hogy a munkáltató mindent megtesz a munkaviszony megszüntetéséhez fűződő joga jogszerű gyakorlása érdekében, a felmondás közlését megelőzően tájékoztatja a munkavállalót a felmondási védelem eseteiről és ezzel összefüggésben nyilatkozatát kéri, majd a felmondás – akkor még jogszerűnek tűnő – közlését követően értesül arról a tényről, hogy a munkavállaló már a közléskor felmondási védelem alatt állt, és ekként a munkaviszony megszüntetése jogellenes. Ilyen esetben az egyetlen megoldás a felmondás visszavonása lehet, amelyhez azonban a munkavállaló hozzájárulása is szükséges. A hozzájárulás elmaradása könnyen vezethet oda, hogy a munkavállaló pert indít a munkáltató ellen, és ha sikerrel igazolja, hogy már a felmondás közlésekor várandós volt, az eljárás a munkáltató perveszteségével zárul, alkalmazni kell a jogellenes munkaviszony megszüntetés Mt.-ben rögzített következményeit.

A reprodukciós eljárással összefüggő kezeléssel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség vonatkozásában vélhetően még több bizonytalanságot okozhat a fenti jogszabályi hely megsemmisítése. Az Mt. 65. § (3) e) pontja szerint a védelem az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap időtartamra illeti meg a munkavállalót. Nem kizárt tehát, hogy a munkavállaló egy hosszú kezelési folyamatban vesz részt, de annak kezdetétől már eltelt a törvény által megszabott hat hónapos határidő. Elképzelhető olyan eset, hogy a munkavállaló jóhiszeműen úgy nyilatkozik, hogy a fenti Mt. rendelkezés szerint felmondási védelem alatt áll, azonban utóbbi kiderül, a megszabott hat hónapos időtartam már eltelt, tehát jogalap nélkül „vette igénybe” a védelmi szabályt. Ezen esetek jobban elkerülhetően voltak a most megsemmisített jogszabályi hely rendeltetésszerű alkalmazásával. E körben megjegyzendő, hogy a reprodukciós eljárással kapcsolatos egészségügyi jogszabályok (így különösen a 30/1998 NM rendelet), emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokról, illetve reprodukciós beavatkozásról rendelkezik, terminológiája nem egyezik az Mt. fogalmaival, amely körülmény további bizonytalanságot eredményezhet.