Hogyan legyünk innovatívak?

Döncző Zoltán nyolc éve az Integrated Consulting Group (ICG) működésfejlesztői csapatának tagja. Előtte közel 30 évig dolgozott különféle vezetői szinteken a Tungsram, a General Electric, illetve a Philips magyarországi gyáraiban. Szakterületei a vezetőfejlesztés, Lean-Six Sigma működés, folyamat- és projekt menedzsment. Tanácsadóként oktatással kombinált problémamegoldó és fejlesztési projekteket vezet. ICF akkreditált vezetői coach (ACC), az ICF Magyar Tagozatának tagja.

A már kipróbált megoldások után most egyre nő az igény új ötletekre, módszerekre, eszközökre, hiszen „ha mindig azt teszed, amit szoktál, mindig azt kapod, amit szoktál” (Einstein). Az innovációnak minden vezető stratégiai célkitűzései között legelől kellene szerepelnie. Innováció nélkül hosszú távon egy szervezet sem tud fennmaradni. Innováció az üzleti modellben, a vezetési eszközökben, folyamatokban, technológiákban és természetesen termékekben, szolgáltatásokban, mind különböző jelentőséggel bírnak, ha valaki sikeres akar lenni. Azonban számos szervezet még mindig azzal küzd, hogy innovációs képességét legalább a következő fokozatig eljuttassa.

Az ön vállalatára is jellemzőek az alábbi helyzetek?
1. Most legyünk hirtelen kreatívak? – miközben a fegyelmezett végrehajtás a mindennapunk...
2. Nálunk ötlet van rengeteg – akkor miért csak olyan keveset valósítunk meg...
3. Ez mindig visszatérő probléma - out-of the box gondolkodásra kellene átkapcsolni és végleg helyre tenni, megoldani...
4. Nincs idő a fejlesztésre – a napi tűzoltás felőrli a szervezet energiáit vagy egyszerűen „erre nincs dedikált erőforrás”...
5. Ez nem egy inspiráló légkör - akkor a munkatársak hogyan legyenek motiváltak és lelkesek...

A valódi dilemma a következő: helyet teremteni az innovációs kultúrának egy olyan vállalaton belül, amely a hatékonyságra fókuszál. Magyarországon - az utóbbi két évtizedben - az újonnan létrehozott vállalatok célja leginkább a megkapott feladatok megbízható teljesítése volt, nem új dolgok kitalálása. Évről évre egyre nagyobb összeszokottsággal hozták ezek a szervezetek a tőlük elvárt teljesítményt és csökkentették fokozatosan termelési költségeiket. Lassan azonban elfogynak a tartalékok...

Elérünk a lehetőségek határaihoz? Ha igen, akkor azonban hogyan tovább? Az elsajátított (lean, six sigma) módszerek a fő célt, a költséghatékony termelés egyre pontosabb végrehajtását szolgálták. Az eddigi kultúra a legtöbb vállalatban már betöltötte szerepét, hiszen a működési hatékonyság az elmúlt tíz évben jelentőset lépett előre. A világ azonban nem állt meg, itt vannak az új elvárások: elfogytak a tartalékok, új funkcókat is el kell látni és az anyavállalat is ötleteket vár a fejlesztésekre. A mindennapok szabálykövető, fegyelmezett, hatékonyságra koncentráló kultúrájából most mégis ki kellene lépni - utasításra - egy kreatív, fejlesztő, alkotó mindennapokba.

Most egy olyan új kultúrát meghonosítani, amely elegendő innovációs képességgel bír, különösen nehéznek tűnhet. Ráadásul nemzetközi felmérések igazolják, hogy nem az elegendő pénz az innovatív kultúra létrejöttének legfontosabb feltétele. Sokkal inkább az alábbiak megléte kritikus:
- hibákat megengedni (képes azokból tanulni, így a hiba számára nem tiltott, hanem egy fontos jelzés, hogy valami még nem elegendően jó)
- a jelenlegi teljesítményt folyamatosan megkérdőjelezni (Miért? Miért ne? Mi lenne, ha? kérdések nem hagyják nyugodni)
- megfigyelni (képes a részletek megfigyelésére, maga odalép és megnézi, hogy hogyan történik)
- kísérletezni (teremt időt a próbálgatásra, elfogadja, hogy lépéseken keresztül jut el a végső jó megoldáshoz)
- networking (számos helyről szerezni információt és visszajelzést, nem elégedni meg önmaga ítéletével, képes az információkat objektíven felhasználni és nem kritikaként megélni)

Mindehhez olyan emberekre van szüksége a szervezetnek, akik a megfelelő hozzáállással és megfelelő képességekkel bírnak az új, innovatív megközelítésekhez. Lehet hirtelen ilyen embereket szerezni egy egyre szűkülő szakemberpiacon? Ráadásul a legtöbben fiatalok, tapasztalatlanok, viszont friss a látásmódjuk. Az idő pénz - tartja a mondás, bár most inkább a gyorsaság a túlélés záloga. Ha az új emberek csak idővel lesznek képesek a szükséges tapasztalatot megszerezni és azokra építve innovatívak lenni, akkor más válasz kell a gyors újításokhoz. A jó hír ebben a megoldhatatlannak tűnő helyzetben, hogy sikeres nemzetközi példák sorozata mutatja: az innovációs képességeket el lehet sajátítani, meg lehet tanulni.

A második kihívás a tanult innovációs készségeket, technikákat a mindennapi gyakorlatba átfordítva a felfedező, innovatív kultúrát meghonosítani. Azaz megtanulni a hatékony, végrehajtó üzem kultúrája mellett párhuzamosan a kreatív, tesztelő, innovatív üzemmódot egyszerre, struktúráltan élni, üzemelteteni egy szervezetben. E két kultúrára egy szervezetnek egyszerre van szüksége. Az innovatív gondoskodik az új ötletek megszületéséről, a szabályokat követő, fegyelmezett végrehajtó gyakorlat pedig gondoskodik arról, hogy az ötletek valóban megvalósuljanak és termőre forduljanak.

Az a tapasztalatom, hogy az innovatív kultúra megteremtése nem egyik napról a másikra történik. Sokszor évekbe telik, mire a vállalatot teljesen át tudja járni, de az első próbálkozások már hónapok alatt szárba szökkennek és a sikerekkel energizálják a szervezetet a még nagyobb léptékű fejlesztésekre, hiszen már van sikeres próbálkozás a hátuk mögött.

Működésfejlesztési és vezetési tanácsadóként azt tapasztalom, hogy az innovatív ötletek sikeres megvalósítása teszi lehetővé, hogy a vállalat ismét időt nyerhessen új ötletek létrehozására, hiszen addig a bevezetett előző ötlet termeli a napi költségek fedezetét. Ha azonban az innovációra nem figyelünk, mindig ugyanaz történik velünk, mint eddig és egyszer elérjük a határt, tovább már nem lehet a költségeket csökkenteni...