Szombathely lehetőséget és befektetést kér

– Az utolsó – részben politikai – hír az volt a mérnökképzéssel kapcsolatban, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem az igényelt 600 millió forint helyett csak 100 milliót kapott az előkészítésre.

– Az egyetem nem 600 millió helyett kapott 100 milliót, hanem 100 millió forintot kapott az előkészítés és a szakfelépítés költségeinek fedezésére. Az előbbi összegű pályázat nem nyert, de nem is utasították el.

– Ez hogy lehet?

– Volt egy 3 milliárdos keret, amelyet öt hazai egyetem között osztottak szét. Ez a pénz elfogyott. A kérdés az, hogy növelik-e a keret összegét. De erről csak az új kormány felállása után születik döntés.

– Optimista?

– Be tudjuk bizonyítani, hogy Szombathelyen szükség van a mérnökképzésre. Nem tartom életszerűnek, hogy bárki abban legyen érdekelt, hogy a térség gazdasága 3–5 éven belül stagnálásba forduljon. Márpedig ha jövő szeptemberben nem indul el a mérnökképzés, akkor ez történik. Mindenkinek, legyen az egyetemi vezetés, városvezetés, kormány, elemi érdeke, hogy meg tudjuk valósítani a terveinket. Ha sikerül, akkor a következő 20–25 évben folytatódik Szombathely és a térség fejlődése.

– Úgy érzi, hogy a központi kormányzatnak is szívügye a leendő szombathelyi mérnökképzés?

– Csak idén körülbelül 1500 új munkavállalót szeretnének felvenni a szombathelyi valamint az Opel Szentgotthárd – főképp járműipari – cégek. A következő két-három évben több száz mérnökre lesz szükségük. A megyeszékhelyen 3 százalék körüli a munkanélküliség, ez országos viszonylatban a harmadik legalacsonyabb szám. A kormány eldöntötte, hogy a járműipar az egyik gazdaságfejlesztési prioritás. A további fejlődés záloga Vas megyében a mérnökképzés elindítása.

Molnár Miklós

– Igen, de itt – mondják sokan – egyrészt nincs hagyománya az efféle műszaki képzéseknek, másrészt Szombathelytől száz kilométerre, Győrben ott van az egyetem, amely képzi a mérnököket.

– A Győrben végzett hallgatókat felszívja az Audi, ahogy például Kecskemét környékét lefedi a Mercedes és a Knorr-Bremse. Szombathelyen adottak a képzés feltételei, hiszen természettudományi képzést már a Nyugat-magyarországi Egyetem két szombathelyi karát összefogó Savaria Egyetemi Központ jogelődjében, a Berzsenyi Dániel Főiskolán is folytattak. Megtaláltuk a városban azt a helyszínt is, ahol a duális képzési központot alakítjuk ki: a TDK csoporthoz tartozó Epcos belvárosi, csaknem 2 hektáros telephelyén, amelyet megvásárolt a város. A cég három milliárdos állami adókedvezményt kap, cserébe a Szent László király utcában található gyárát az ipari parkba telepíti, egyúttal 10 milliárd forintos, több mint 200 új munkahelyet eredményező bővítést hajt végre. A telephely egyébként gyalogosan is néhány percre található az egyetemtől, s egyik felújított épületének alsó szintjén jelenleg is olyan típusú tevékenységet végeznek, mint amilyet mi a duális képzési központban szeretnénk. A felső szint pedig kis átalakítással irodák létesítésére alkalmas. Kiemelten fontos szempont, hogy a képzőhelyek relatíve közel legyenek a cégekhez.

–Mekkora lobbierő szükséges ahhoz, hogy szombathelyi mérnökképzés elindulhasson? Más szavakkal: nagy ellenállás érzékelhető politikai vagy egyéb vonalon?

–Jelenleg várjuk a szakma és a politika támogatását a mérnökképzés akkreditációjához. Az anyag a szakmai tartalom szempontjából a szakemberek véleménye szerint megfelel a követelményeknek. Az akkreditáció egy lehetőség: ha nem tudjuk felvenni a gyerekeket, nincs miről beszélni. Azt kérjük, adják meg nekünk a lehetőséget. Az elmúlt években a szombathelyi gazdaság bizonyított: az utóbbi három évben 45 százalékkal nőtt az iparűzési adó bevételünk annak ellenére, hogy nem települt Szombathelyre új cég, „csak” az itt termelők hajtottak végre fejlesztéseket. Amikor a kormányzathoz fordulunk, mindig azt mondjuk, hogy nem támogatást kérünk, hanem befektetést. Szombathely sokkal több adót fizetett be az elmúlt években a költségvetésbe, sok ezerrel többen dolgoznak itt, mint a 2008-as világválság előtti termelési és foglalkoztatási csúcsidőszakban. A beruházások a következő két-három évben automatikusan óriási többletfoglalkoztatást generálnak. A jövőbeni fejlődés záloga a gépész-, majd a későbbiekben a villamosmérnök képzés indítása. Ha ezt megcsináljuk, akkor a cégek tulajdonosai még szívesebben hoznak ide újabb és újabb fejlesztéseket. Aki a képzés elindítását gátolja, az arra „szavaz”, hogy álljon meg a régió fejlődése. A kormányzat elé kerülő alapdokumentációkat a korábban megszokottnál sokkal részletesebben kell kidolgoznunk. Nem csak a városvezetésnek kell hinni, hanem a cégeknek is, akik konkrét vállalásokkal, szerződésekkel, foglalkoztatási kötelezettségvállalásokkal garantálják a sikert. Ne feledjük, a gépészmérnök képzés indítását nem a helyi politika vagy az egyetem vetette fel, hanem a legnagyobb foglalkoztatók.

– Hende Csaba, Vas megye egyik országgyűlési képviselője nemrég – mi is írtunk róla – a BPW-ben azt jelentette be, hogy a kormány elvi támogatását adta az ügyhöz. Ez az ön olvasatában mit jelent pontosan?

– Azt, hogy a kormányzat támogatja az elképzeléseinket, ugyanakkor a különböző országrészek politikusai felé sok olyan észrevétel, információ érkezik, amelyek arról szólnak, hogy nincsenek meg a szakindítás feltételei, nem megalapozottak a terveink. Ezért úgy gondolom, a megalapozottság további erősítése a mi feladatunk.

– Akkor beszéljünk erről. Honnan jönnek a képzésben résztvevő hallgatók?

– Ha a felsőoktatási torta szűkül, akkor természetes, hogy az intézmények nem nézik jó szemmel, ha új szereplő bukkan fel. Mi alapvetően a saját szükségleteinket szeretnénk kielégíteni. Nem szeretnénk senkitől hallgatókat elvenni, hanem azt akarjuk elérni, hogy többen jelentkezzenek a mérnökképzésre, mint eddig. Például olyan fiatalokat célzunk meg, akik a családi hátterük miatt nem tudnának máshol tanulni, csak helyben. Orientálni is tudjuk a fiatalokat, hiszen nagyon sok tehetség más szakmát választott volna, olyat, amellyel adott esetben szinte biztos, hogy a munkanélküliek táborát gyarapítaná. Középiskolákban, de már az általános iskolákban is összehangolt toborzó akciókba kezdünk. A mérnökképzésben résztvevő gyerekeknek városi ösztöndíjat ajánlunk, havi 50 ezer forintot az első év első hónapjától kezdve, ha vállalják, hogy Szombathelyen fognak elhelyezkedni. És természetesen a helyi felnőttképzés átalakítása után a munkanélküli felnőtteknek is kínálunk majd olyan képzéseket, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a járműipari cégeknél el tudjanak helyezkedni.

– Mire alapozzák a reményt, hogy határidőre és hosszú távra találnak kellő számú oktatót, hiszen eddig elegendő mérnököt sem tudott idevonzani és letelepíteni a város?

– Már most is nagy az érdeklődés az oktatók részéről, ami a sikeres akkreditáció esetén biztosan még tovább fog nőni. A Savaria Egyetemi Központ Természettudományi Kara által meghirdetett egyetemi docensi állásokra is komoly volt az érdeklődés. Május 2-án egy váci illetőségű, de a feleségével Belgiumban élő oktató települt haza. Ő nem csak az egyetemen dolgozik a jövőben, hanem reményeink szerint valamelyik cégnél kutató-fejlesztő pozícióban is igény lesz a tudására. Egy másik szakember brazil származású párjával Angliából tér haza. Lesz Erdélyből Szombathelyre költöző oktató is. Ezeknek a fiatal, 30-as éveikben járó családos embereknek a példája nagyon pozitív üzenet, például a mostani középiskolások számára, hiszen a fiatalok láthatják, hogy érdemes Szombathelyen tanulni, s karriert építeni. Az oktatók számára pedig olyan lehetőségeket kínál az induló mérnökképzés, amelyekre másutt szerencsés esetben éveket, de inkább egy évtizednél is több ideig kellene várniuk. Gondoljunk csak arra, hogy ha valaki egy munkahelyen második pozícióban van, a főnöke ötven éves, akkor az illető pontosan tudja, hogy a következő 15 évben nem lesz előrelépési lehetősége. Szombathely most az ambíciók beteljesülésének a lehetőségét is kínálja.

– Mekkora hallgatói létszámmal számolnak?

– A régióban jelenleg körülbelül 2000 mérnök dolgozik. Évente 100 végzett hallgatóra van szükség. Három évfolyamon ez 300, a doktori iskolával együtt 400 hallgatót jelent. Ez a reális elképzelés, de várhatóan ennél nagyobbak lesznek a számok.

– Sokszor elhangzik, hogy a multik fejlődése mennyire fontos dolog, de a kormány sem minden multit lát szívesen az országban, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a kis- és középvállalkozások fejlődése nélkül nem fog működni a fentiekben vázolt elképzelés.

– A multinacionális cégeket szerintem nem érdemes jó és rossz kategóriákba sorolni, sem a termelő szférában, sem másutt. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében nagy szükség van rájuk. Az elmúlt időszakban minden nagy foglalkoztatónknál olyan fejlesztési döntések születtek, amelyek eredményeképpen például csak a tavalyi évben Szombathelyen 50 ezer négyzetméternyi csarnok épült. És akkor a szentgotthárdi Opelről még nem is beszéltünk. A jelenlétük óriási lehetőség a kis- és középvállalkozások számára is. Szombathelyi példa: egy jelenleg 25 főt foglalkoztató vállalkozás most vásárolt telephelyet a városban, mert olyan mértékben nőtt az általa beszállított termékek darabszáma, hogy megéri neki ide telepíteni a gyártást. De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy ez a cég 25-ről 100 főre emeli a foglalkoztatottak számát. Ha a következő 4–5 évben 30–40 helyi vállalkozás növekszik majd hasonló mértékben, akkor elmondhatjuk, hogy jól dolgoztunk. Viszont ehhez is szükség van fejlesztő mérnökökre, mert ha a multik fejlesztenek, akkor a beszállítóknak is tartaniuk kell a lépést, azaz előbb-utóbb nekik is magasan kvalifikált munkaerőre lesz szükségük.

– Szombathely lehetőséget és befektetést kér a kormánytól – mondta korábban. Ön szerint mennyire befolyásolhatja a kormányzati döntéseket az a szempont, hogy vannak az országnak sokkal elmaradottabb régiói is, amelyeket szintén támogatni kell ahhoz, hogy fejlődjön a gazdaságuk?

– Valóban, létezik a területi kiegyenlítés elve és létezik a húzórégiók fejlesztésének kérdése. Úgy vélem, az az ideális, ha a területi kiegyenlítést összekapcsoljuk a húzórégiók fejlesztésével, s a kettőt ugyanakkora súllyal kezeljük. Ha a húzórégiók növekednek, akkor a termelési oldalon munkaerőhiány jelentkezik. A magyar lakosság mobilitása alacsony, ezért az kevésbé valószínű, hogy a munkaerő tömegesen ide költözik például az ország keleti részéből. De jó esély van például arra, hogy egy cég szombathelyi menedzsmentjének vezetésével termelő üzemet telepít le valahol másutt. Ha az országban koncentráltan erős, fejlődő központok vannak, akkor a cégek számára az a legegyszerűbb, ha az országon belül növekednek.