Nyitott, piacbarát, innovatív – tovább fejlődik a győri egyetem

Földesi Péter

- Elődje jelentős örökséget, egy jól kiépült ipari kapcsolatrendszerrel bíró, dinamikusan fejlődő intézményt adott át Önnek. Amint a sajtóhírekből kiderült, más egyetemekkel ellentétben itt nem várható éles fordulat a vezetésben, a rektorválasztás is példaértékűen, békés versenyként zajlott le. Mi változik mégis július 1-jétől az Audi Hungaria stratégiai partnerénél?
- Tovább szeretnénk fejleszteni a nyitott egyetem filozófiáját. Nem valami elzárt fellegvár szeretnénk lenni, eddig sem így működtünk, ám még inkább arra törekszünk majd, hogy munkánkkal másokat szolgáljunk. Értékes tevékenységet végzünk, s az értékeinket meg is akarjuk osztani. Szeretnénk megtisztelni hallgatóinkat, ipari partnereinket, és mindenkit, aki hozzánk fordul, bizalmat szavaz a velünk való együttműködésnek. A változás ennek a szemléletnek az erősítésében érhető majd tetten. A világ is változik, benne a felsőoktatás rendszere is. Volt idő, amikor szinte kizárólag állami forrásból működtek a felsőoktatási intézmények, ma ez lecsökkent 50 százalék körüli arányra, nyilván intézményenként lehetnek eltérések. Vagyis egyre inkább a piacról is kell bevételt szereznünk, ami szerintem egyáltalán nem baj, inkább kihívásnak nevezném. Üzletiesebb szellemre van szükség, ebbe az irányba kell tovább mozdulnunk. Ami nagyon fontos, a vállalatok elvárásai alapján meg kell tanulnunk nemcsak jól tenni a dolgunkat, hanem határidőre dolgozni, ha úgy tetszik, fel kell gyorsulnunk a világ tempójához. Az időfaktor eddig nem volt kiemelt szempont a felsőoktatásban, nálunk az lesz.

- Hogyan áll majd helyt a hazai felsőoktatási intézmények hallgatókért vívott versenyében a győri egyetem, tekintve, hogy talán még mindig elsősorban név, presztízs alapján választanak intézményt a fiatalok?
- Szeretjük a hallgatóinkat, s olyan visszajelzéseket kapunk tőlük, amelyek arra utalnak, hogy ezt kevés egyetem, főiskola mondhatja el magáról. Figyelünk rájuk, foglalkozunk az ügyeikkel, s amint említettem, még jobban odafigyelünk a hozzáállásunkra. Győr több mint ideális helyszín az egyetemi évek eltöltéséhez, ezt aligha kell részletesen indokolni. Itt vannak aztán vállalati partnereink, akik leendő munkaadóként vonzó pályaképet kínálnak hallgatóinknak. Sokan mondják, hogy könnyű nekünk, mert itt van az Audi Hungaria, de a vitathatatlan előnyökön túl igen magas mércének kell megfelelnünk, keményen kell dolgoznunk ezért a partnerségért. Szakítani kívánunk azzal a szemlélettel, hogy bejön egy hallgató az egyetemre, eltölt itt néhány évet, aztán jó esetben diplomával a kezében távozik. Erősíteni, fejleszteni kívánjuk a duális képzési rendszerünket, még gyakorlatiasabb, piacbarát képzésre törekszünk.

- Néhány éve kezdte meg a működését egyetemükön a Tudásmenedzsment Központ, amely egyrészt a szellemi műhelyekben, tanszékeken, laborokban képződő tudást törekszik piacképessé tenni, a vállalatok felé közvetíteni, másrészt egyfajta dedikált egyetemi bejáratot képez az ipari szereplők számára. Várható-e változás ennek a központnak a működésében?
- Mivel egyre nagyobb jelentősége van a partnereinkkel való együttműködésnek, e téren is fejlődni kívánunk. A Tudásmenedzsment Központ valóban a tudásmegosztást, a partnereinkkel való együttgondolkodást segítette, az így megszerzett tapasztalatok alapján szeretnénk ősztől kialakítani egy regionális innovációs centrumot, amelynek révén még intenzívebbé válhat az oktatás és az ipar, a gazdaság kapcsolata. Amint a leendő kezdeményezés neve is mutatja, fejlődésünk kulcsszava az innováció, ez a jövő útja számunkra.

- Szakmai kérdéssel zárnánk a beszélgetést, hiszen munkába állása napján kiemelt hírként foglalkozott a sajtó az úgynevezett e-útdíj bevezetésével, különféle vélemények láttak napvilágot. Mit gondol minderről a tudomány embere?
- Nem kérdés, hogy útdíjra szükség van. Hiába olcsóbb mondjuk Miskolcról Győrbe szállítani egy terméket, csak azért, mert ott kedvezőbb az előállítási költség, nyilvánvaló, hogy a fuvarozó közvetlen kiadásain túl egyéb terhek is jelentkeznek. Az is fontos törekvés, hogy az időarányos díjazást felváltsa a teljesítményarányos elszámolás, az viszont örökös dilemma, hogy mekkora legyen ennek a díjnak a mértéke. Nincsenek könnyű helyzetben most az érintett vállalkozások, de az elmúlt 10-15 év tapasztalatából azt látom, ez egy erős szakma, sok kihívást éltek meg, éltek túl a szállítmányozó cégek. Abban bízom, hogy az új rendszer kinövi magát, és egy minden érintett számára elfogadható szabályozás fog meghonosodni hazánkban.