Miért jó járműipari szakmát szerezni?

– Fokozatváltás zajlik a hazai képzési rendszerben, amely kapcsán immár bizonnyal rendelkezésre állnak gyakorlati tapasztalatok. Mennyire értette meg az ipar a felsőoktatást, és a felsőoktatásnak mennyire sikerült tempót váltania, hogy a párbeszéd aktívabb és hatékonyabb legyen?
– Számos sikert értünk el e téren, ilyen például maga a duális képzés. Úgy látom, megértették a vállalatok, hogy ha olyan szakembert akarnak alkalmazni az egyetem elvégzése után, aki az adott cég technológiáját kezelni tudja, akkor ebbe be kell szállni. Az ipar pedig beszállt. Ugyanakkor az egyetemek is megértették, hogy az iparral napi szintű kapcsolatot kell fenntartani. Ez valóban sikertörténet: bárhová nézünk, a helyi egyetem és az ipari vállalatok szimbiózisát látjuk. Sőt, azt is látjuk, hogy az ipar több hallgatót venne fel duális képzésre, mint amennyi hallgató erre alkalmas, vagy amennyien vállalják a képzéssel járó plusz terheket. A fiatalok felé nagyon fontos üzenet, hogy bár egy évben 26 hetet a vállalatnál, 22 hetet az egyetemen töltenek, és mindössze 4 hét szabadságuk van, viszont cserében nem csak, hogy sikeresen kerülnek ki a rendszerből, de a legtöbb esetben már munkahellyel is rendelkeznek, hisz a cégek tovább foglalkoztatják őket. Egyébként az álláskeresésénél is óriási előnyt jelent, ha valaki duális képzési rendszerben végzett.

– A járműiparnak ma már nem csupán klasszikus autóipari mérnökökre van szüksége – az aktuális megatrendek nyomán megnőtt az igény informatikai, személyügyi, gazdasági szakemberekre is. Akár az elektromos, alternatív hajtások, akár az önvezető technológia kapcsán mennyire képes lépést tartani a képzési oldal az ipari fejlődéssel?
– Ez egy folyamatos diszkusszió az ipar, a felsőoktatás és a felsőoktatás fenntartója között. Azt látom, hogy itt is pozitív irányba sikerült elmozdulnunk. 2015-ben az ipari vállalatok jelezték azt az igényüket, hogy az ezekre a technológiákra vonatkozó képzést – legyen az önvezető autó, elektromos járműhajtás, mesterséges intelligencia, vagy akár biotechnológia – fejleszteni kellene, a kutatással együtt. Arra kérték a magyar kormányt, tegyen valamit annak érdekében, hogy az új kutatási területek megjelenjenek az oktatásban is. Pozitív együttműködés vette kezdetét: az egyetemek nekiálltak az új képzési formák kidolgozásának, amelynek nyomán két mesterképzés indul 2018 elején az ELTE és a BME közreműködésével angol nyelven.

– Az autonóm járművek fejlesztéséről szóló RECAR program részeként?
– Igen. Európában máshol nincs se autonóm járműirányítási mérnöki kurzus, se az autonóm járműirányítás részeként a mesterséges intelligenciával kapcsolatos mesterkurzus. Ide tartoznak olyan képzések is, amelyek tesztelésre, vizsgálatokra készítenek fel, de lesz speciális informatikus képzés is. A lényeg az együttműködés: a vállalatok elmondták az igényeiket, s azt is, hogy mit tesznek hozzá, az egyetemek kidolgozták a programot, a kormány pedig ad hozzá forrást.

– Ha már a kutatást érintettük: Magyarország célja, hogy összeszerelő üzemek mellett minél több kutatás-fejlesztési tevékenységet vonzzunk ide. Ez nagy lehetőséget jelentene, ám eközben azt hallani az iparvállalatok részéről, hogy a szakembereket már egymás elől halászgatják el a cégek. A magyar felsőoktatás alkalmas-e arra, hogy még több kutatás-fejlesztési szakembert, mérnököt biztosítson az ipar részére?
– A felsőoktatás alkalmas, de a mérnökök számossága valóban nem elegendő, több hallgatót kell bevonzanunk ezekre a képzésekre. Még mindig nincs elegendő olyan jelentkező, aki műszaki, természettudományos, vagy informatikai területen akar tanulni. Még mindig él a diákok fejében az a sztereotípia, hogy a mérnöki pálya sokkal nehezebb, mint a többi, és ez elriasztja őket. Pedig ez nem így van, semmivel sem könnyebb például a jogász, a pedagógus vagy a bölcsész pálya. A következő évek egyik fontos feladata, hogy népszerűsítsük ezeket a szakmákat, mondjuk el, miért jó mérnöknek vagy informatikusnak lenni.

– Említette az angol nyelvű képzéseket, ami arra utal, hogy nemzetközi szinten is vonzó perspektívát kínálnánk a hallgatóknak. A Zalaegerszegen felépülő tesztpálya kapcsán is elhangzott korábban, hogy egyedülálló adottságai miatt képes lehet más országok szakembereit is hazánkba vonzani. Reális erre az esély?
– Hogyne, erről szól ez a történet. Ezek azonban már nem lokális ügyek. Hozzáteszem, a teljes magyar mérnöki képzési anyag 90 százaléka létezik angol nyelven is, így ha van külföldi jelentkező, nincs akadálya az idegen nyelvű oktatásnak. Az önvezető technológia, a vezető nélküli autó, a környezettel való kapcsolat nem egy adott országhoz kapcsolódnak, ezek mind európai szintű, sőt, globális kérdések. Európának kell eldöntenie, hogy ezen a területen azt a versenyelőnyt, amivel ma óhatatlanul rendelkezik a kontinensünk Amerikával vagy a Távol-Kelettel szemben, meg akarja-e tartani. Ha igen, akkor az európai országoknak ezt együtt kell megoldaniuk. A technológiai tudásunk, az autóiparunk színvonala messze magasabb, mint akár Amerikáé, akár a Távol-Keleté. És valóban nem véletlenül hirdettük meg angol nyelven a két mesterképzést: ha máshol nincs ilyen Európában, akkor jöjjenek hozzánk a hallgatók.

– Milyen ajánlást, bátorítást adna a jövőre nézve a magyar felsőoktatási intézményeknek és a Magyarországon jelenlevő iparvállalatoknak, akár a kkv-kat is beleértve? Mire figyeljenek oda, miben erősítsenek?
– A multinacionális cégeknek szerintem nem kell bátorítás, ők pontosan értik a folyamatokat. Azt hiszem, ez az egyetemekről is elmondható. A kkv-k esetében viszont nagyon fontos, hogy csökkentsék a kiszolgáltatottságukat. Aki megelégszik azzal, hogy kap egy rajzot a vevőjétől, és ez alapján legyártja és szállítja az alkatrészt, nem lesz tartósan versenyképes. A magyar tulajdonú beszállítókkal szemben nem az a kritika, hogy nem jó a minősége annak, amit csinálnak, vagy nem versenyképes az ár, esetleg ne lenne jó a szállítási teljesítményük. Egyértelműen az a gond, hogy sokan nem akarják azt a lépést megtenni, hogy a termékükben saját hozzáadott szellemi érték is legyen, hogy innováljanak. Persze ehhez bátorság kell a részükről, de tegyék meg. A magyar kkv-k sok tekintetben igenis versenyképesek, sajnos azonban a többségük kiszolgáltatott helyzetben van.

– A zárszó tehát a bátorság, bátorítás: a hazai vállalatok tegyék meg azt a lépért előre, a fiatalok pedig bátran menjenek mérnöknek, járműipari szakembernek.
– Nyugodtan menjenek mérnöknek: ez egy nagyon jó szakma, amit lehet élvezni. Sőt, főleg élvezni lehet. Nemrég tartottam 17 éves gyereknek fizika órát, s elvittük őket járműtesztelésre. Kimondottan lelkesek voltak, hogy hűha, milyen izgalmas ez a mérnöki életpálya! Igen, ilyen izgalmas, élvezetes. Az a feladatunk, hogy ezt minél többeknek megmutassuk, és akkor lesz elég mérnök a magyar járműiparban.