Glattfelder Béla: innovatív fiataljaink is segítik az ipar fejlődését

Glattfelder Béla

– Napjainkban egyre több fiatal dönt úgy, hogy külföldön folytat felsőfokú tanulmányokat, majd talán a karrierjét is ott kezdi építeni. Mi a kormányzat válasza erre a tendenciára, megtalálhatják-e Magyarországon a számításukat a jövő generációi?
– Nincs gond azzal, ha egy fiatal elmegy külföldre, és életének egy részét más országban tölti. Egyrészt megtanulhatja az illető, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés – tíz évig éltem az Európai Parlament képviselőjeként Belgiumban, így sok tapasztalatot gyűjtöttem ezen a téren. Ami távolról csillogónak tűnik, az közelről éppen úgy sok befektetett munkát, erőfeszítést igényel a világ bármely pontján, mint itt, Magyarországon. A középkorban is szinte kötelező volt bizonyos céhekben, hogy az inas, mielőtt megszerezné a végzettségét, elmenjen világot látni, utána pedig a megszerzett tudást hozza haza. Ha tehát ezek a külföldre menő fiatalok haza is jönnek majd, az szerintem az ország hasznára válik. Létezik erre vonatkozó kormányzati törekvés, a Gyere haza, fiatal program. De említhetném a Londonból visszatérő, ott korábban pincérként dolgozó magyar fiatalok példáját, akik hazajövetelének köszönhető, hogy a magyar vendéglátásban, idegenforgalomban az angol nyelvismeret nyugat-európai mércével is elfogadható szintre emelkedett, nagyon rövid idő alatt. A kérdés második részét illetően fontos látni, hogy vannak olyan friss technológiák, amelyek a világ minden pontján újnak számítanak, ezért nem alakult ki versenyhátrányunk másokkal szemben. Ha ezeken a területeken sikereket tudunk elérni, akkor akár globálisan is az élmezőnybe kerülhetünk. A legmodernebb technológiák döntő részben hozzájárulnak ahhoz, hogy egy ország mennyire versenyképes, ezért fontos, hogy ezeken a területeken aktívak legyünk. Az is fontos, hogy ehhez kapcsolódva olyan ipari és kutatói szereplők legyenek jelen hazánkban, akik tisztességes megélhetést kínálnak, mind a fizetés mértékét, mind az intellektuális kibontakozás lehetőségét illetően. Kecskemét is, ahol most beszélgetünk, egyre komolyabb járműipari központtá kezd válni, egyre több kutatói, fejlesztői állás kínál megfelelő egzisztenciát a magyar fiataloknak.

– Sok olyan kritikus véleményt hallani, amelyek szerint Magyarországra leginkább egy nagy összeszerelő telepként tekintenek a multinacionális cégek, főként az alacsony bérek okán. Ezzel szemben kétségkívül látható, hogy egyre több beszállító hozza ide kutatás-fejlesztési tevékenységét, de vajon képesek vagyunk-e a jelenleginél értékesebb partnerként megjelenni a befektetők előtt?
– Nemrég tartottak a Magyar Országgyűlésben egy meghallgatást a hazai autóiparról, ahol Sinkó Ottó, a Videoton vezérigazgatója rámutatott, hogy a fejlődésnek mindig vannak lépcsőfokai. Az a türelmetlenség, amely nem veszi figyelembe a lépésről-lépésre haladás logikáját, lebecsüli az előző időszakban végzett munka értékét. A cégvezető ezzel arra akart utalni, hogy valamikor a Videoton is csupán gyártó tevékenységet folytatott, ha úgy tetszik, összeszerelt. Ám az ebből származó tapasztalatok, üzleti kapcsolatok és jövedelem lehetővé tette, hogy később saját fejlesztésekbe fogjanak, s meghatározó területté váljon náluk napjainkra az innováció is. Ugyanezt érzem igaznak az egész magyar autóiparra: először be kellett tenni a lábunkat erre a területre, nemzetközileg elfogadható partnerré kellett válnunk, ahol az iparág gyártói és beszállítóik jól érzik magukat, képesek profitot termelni. Bármilyen furcsán hangzik, nem lehet egyszerre kettőt lépni, vagyis kutatás-fejlesztés csak olyan helyre megy az autóiparban, ahol már van termelés. Ha már teljesítettünk a gyártás, összeszerelés terén, akkor ezáltal kutató-fejlesztő feladatokat is képesek leszünk idevonzani. Jó példa a Bosch, akik először alkatrészeket, majd végtermékeket kezdtek gyártani Magyarországon, most pedig ott tartunk, hogy hazánkban létesítették a cégcsoport második legnagyobb európai fejlesztőközpontját. 1300 mérnök dolgozik a budapesti bázison, akik egy része a sofőr nélküli technológiával foglalkozik. Azt gondolom, kifejezetten jó úton haladunk, és reális esélyünk van rá, hogy gyártói mivoltunkat megtartva regionális, vagy akár európai szintű járműipari fejlesztői központtá váljon az ország.

– Szóba kerültek az új technológiák. A Jedlik Ányos Terv azt szorgalmazza, hogy országunk az elektromobilitás erős központjává váljon. Sok szó esik erről a területről a globális járműiparban is, sőt, egyre több gyártó áll elő ilyen modellel, ám a megfelelő infrastruktúra hiánya és a zéró közvetlen emissziós járművek jelenlegi bekerülési ára ma még elérhetetlenné, luxushobbivá teszi az elektromos autózást. Hogyan valósítható meg, hogy a különböző kitűzött határidőkre – 2020, 2050 – az utakon futó autók egyre nagyobb százaléka kizöldüljön?
– Minden nemzetközi kutatás arra a következtetésre jut, hogy az elektromos közlekedés aránya a jövőben hihetetlen mértékben növekedni fog. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2050-re a világon eladott új gépjárművek közel kétharmada teljesen vagy részben elektromos hajtású lesz majd. A Jedlik Ányos Terv ezt a folyamatot hivatott elősegíteni, két oldalról, amint Ön is említette. Egyrészt az infrastruktúra kiépítésével, vagyis se a gyártóknak, se a felhasználóknak ne okozzon akadályt a jövőben, hogy nincs elég töltőállomás az országban. Már megszületett arra vonatkozóan a kormánydöntés, hogy támogatni fogjuk ennek az infrastruktúrának a kiépítését. A másik fontos kérdés, hogy a kezdeti időszakban, amikor egyfajta felhasználói vonakodás tapasztalható az új technológia elfogadásával szemben – a többség még nem tartja elég megbízhatónak, kifizetődőnek –, milyen kedvezményekkel lehet ösztönözni az alkalmazkodást. Ide kapcsolódóan egész sor intézkedés van előkészületben, gondolok itt különböző közlekedési szabályok módosítására, a buszsáv használatára, díjmentes parkolásra, a zöld rendszám bevezetése szintén ide tartozik. Lehetséges, hogy adókedvezményekkel és egyéb állami támogatásokkal is segíteni fogjuk a szemléletváltozást. E terv megvalósításán folyamatosan haladunk előre.

A kecskeméti főiskolások által épített Megalux jármű bemutatásán is ott járt az államtitkár

– Beszélgetésünk helyszínén egy fiatal mérnökjelöltek által épített napelemes járművet mutattak be. Mennyire képes az ipar reálisan értékelni az ilyen teljesítményt?
– A világ nagy technológiai újdonságai gyakran a technikai versenysportokból kerültek át ipari alkalmazásba, ez különösen jellemző az autóiparra. Ezúttal ráadásul egy elektromos, kizárólag napenergiát hasznosító hajtásmegoldásról van szó. Függetlenül attól, hogy az építők célja nem a kifejlesztett technológiai közvetlen ipari alkalmazása, véleményem szerint akár rövid távon is fontos tapasztalatok levonását, vagy akár konkrét újítások bevezetését segítheti elő a fiatalok munkája. Arra is jó alkalmat kínál ez a jármű, hogy rámutassunk a napenergiában rejlő, eddig ki nem használt lehetőségekre. Például egy hétköznapi fogyasztó számára is elérhető elektromos gépjármű 1000 kilométert képes megtenni annyi villamos energiával, amennyit egy négyzetméternyi napelem termelése egy év alatt előállít. A saját garázsunk tetejére felszerelt 20 négyzetméternyi napelemmel tehát egy átlag autós egész éves közlekedési igényét ki lehetne szolgálni. Amennyiben minden autó ilyen lenne Magyarországon, egyetlen liter olajat sem kellene importálnunk erre a célra.