Vincze-Pap Sándor: a tények nem hazudnak, eddig nem kellettek a magyar buszok

– Azt állította nemrég, hogy a BKK előző vezetése nem bízott az új magyar buszokban, ezért van kevés belőlük szolgálatban Budapesten. Vitézy Dávid, a szervezet korábbi, érintett vezérigazgatója erre úgy reagált: Ön nem mond igazat. Hogy is van ez?
– Az, hogy szó szerint hazugsággal vádol, furcsa érzéseket szül bennem, hiszen csak annyit mondtam, hogy nem bíztak a magyar buszokban. Megérteném ezt a vehemenciát, ha legalábbis korrupcióval vádoltam volna az előző BKK vezetést. A tények ugyanakkor makacs dolgok – azok biztosan nem hazudnak, és egyértelműen cáfolják Vitézy Dávidot, illetve az akkori BKK-t dicsérő szavait. Mármint hogy bármit is tettek volna a magyar buszgyártás fellendítéséért. Az előző vezetés cselekedetei, a közbeszerzések mind azt igazolják, hogy nem bíztak a magyar buszokban, ezért úgy alakították ki a tendereket - elég csak emlékezni a Mercedes buszok által nyert közbeszerzésre -, hogy a feladatra alkalmas, megfelelő magyar gyártmányoknak ne legyen esélyük a nyerésre. Tehát nem én állítom, hanem a tények mutatják, hogy a BKK előző vezetése nem bízott a magyar buszgyártókban. Az a kevés PKD konstrukcióban beszerzett magyar busz, amit Vitézy Dávid is említett, elsősorban a BKV vezetésének a magyar buszgyártás iránti elkötelezettsége miatt futhat ma a főváros útjain.

– Szóba kerülnek a reakcióban a Rába-Volvo program keretében beszerzett járművek is.
– Ezt az együttműködést már induláskor megalapozatlannak gondoltam. A kormány akkoriban sajátosan képzelte el a nemzeti buszgyártás fellendítését, holott a Rába jelezte, hogy nem kívánnak buszokat gyártani. Azok a járművek, amiket Vitézy Dávid a magyar buszgyártás kapcsán Rába-Volvo buszként említ, alig, vagy nem is tartalmaznak magyar alkatrészt.

– Jól gondoljuk, hogy a vitát kiváltó megszólalása összefüggésbe hozható a fővárosi buszbeszerzési folyamattal, amely számos fordulat után a mai napig sem jutott nyugvópontra?
– Inkább az újonnan meghirdetett nemzeti buszstratégiához kapcsolódóan fogalmaztam meg a tapasztalataimat. A főváros és a Volán vállalatok által üzemeltetett mintegy 6,5 ezer autóbusz felét le kellene cserélni az életkoruk, elhasználtságuk miatt. Ez alkalmas helyzet a magyar buszgyártás felélesztésére, hiszen jó áron jó termékeket – a külföldi gyártmányokkal azonos minőségű, vagy még versenyképesebb buszokat – képesek a magyar vállalatok és beszállítóik készíteni, amelyek ráadásul kifejezetten a megrendelő szolgáltatók igényeihez igazodnak. A piaci helyzet most lehetővé teszi, hogy adott típusból, típusokból nagyobb darabszámú megrendeléseket kapjanak a hazai gyártók, amelyek speciális, sorozatgyártási technológiák és beszerzési hátterek kifejlesztését, megalapozását biztosíthatják számukra, így a perspektivikus, magyar tulajdonú buszgyártás gyors felfutását eredményezik. Ehhez azonban hosszú távú koncepcióra van szükség, elsősorban bízni kell a magyar buszgyártás szereplőiben. Meglátásom szerint egyébként évről-évre mintegy 200 darabbal növelhető a hazai termelés, tehát két év múlva évi 500, négy múlva akár évi ezer magyar autóbusz gyártására lehetnek - reményeim szerint lesznek is - képesek a magyar gyártók.

– Mégis, mi állhat az elhúzódó fővárosi metrópótló beszerzések hátterében?
– Már tavaly döntött a BKV 75+75 magyar busz beszerzéséről, 110 lengyel járművel együtt. Örültünk volna, ha december környékén véglegesül is ez a döntés, a fővárosnál azonban elakadt a dolog. Nem tudjuk, mi lesz a végeredmény: olyan játszmák zajlanak, amelyeket a buszgyártók nem képesek átlátni. Úgy tűnik, nem a szakmaiság ebben az esetben a mérce.

– Talán ezért is adódhat, hogy a szóba került Rába-Volvo kitérő után mintha a szakma kétkedve fogadná az újabb nemzeti stratégia bejelentését.
– Kétségkívül a megelőző kellemetlen tapasztalatok miatt – nem is egy programot hirdetett már az aktuális kormányzat a magyar buszgyártás felkarolása ügyében – visszafogottan fogadják a cégek, szakemberek az újabb kezdeményezést. Ugyanakkor azt látjuk, hogy most valóban odaállt a kormányzat a gazdasággal foglalkozó miniszterekkel az élen az ügy mögé, a gyártókat, a szakmai szervezeteket is bevonták velünk együtt az egyeztetésekbe, a stratégia kialakításába. Lepsényi István államtitkár révén ráadásul hozzáértő személy került a politikai oldalon államtitkárként meghatározó pozícióba. Bízunk benne, hogy eredményre vezet a közös munka.