Suzuki Swift teszt: ősmagyar

Meglepően jó tapasztalatokat szereztünk a Suzuki Swift harmadik generációjáról, amely bár nagyon hasonlít elődjére, attól sokkal korszerűbb és vagányabb kisautó. A magyar népautónak szánt modell iránt a válság éveiben csökkent az érdeklődés, ám 2015 ebben fordulatot hozhat, hisz az első két hónap adatai alapján a Swift a második a magyar piacon az Octavia után.

A tavalyi ráncfelvarrás a GS és a GLX csúcsfelszereltségi szinten trendi LED-es nappali menetfényt hozott, az enyhén módosított lökhárítót csak a beavatottak ismerik fel. Belül szebb a forma, jobbak az anyagok a műszerfalon, jól leolvashatóak a műszerek, a pohártartó felett találjuk az USB bemenetet és az áramellátást is, sőt a műszerfal tetején egy kis fedeles tárolót is kapunk.

Felszereltség tekintetében a GLX szinten CD-s, MP3-as rádiót, távirányítós központi zárat, négy irányban állítható kormánykereket, magasságában állítható vezetőülést, osztottan dönthető hátsó támlát, multifunkciós bőrkormányt, elektromos külső tükröket, kulcsnélküli nyitást és indítást, ülésfűtést, ködlámpákat, fedélzeti számítógépet, Bluetooth-t, tempomatot, fordulatszámmérőt és külső hőmérőt kapunk az olyan alapvető felszereltségen felül, mint a hét légzsák, az automatikuslég kondicionáló és elektronikus menetstabilizáló. A tükörbe épített index is a GLX csomag része.

A kilátás jó, a tükrök megfelelő méretűek, parkoló radarok nem rendelhetők, de a kocsi méretei miatt nem is feltétlenül szükségesek. Beépített navigációról nem is álmodhatunk.

A nyitás és a zárás az első két, illetve a hátsó csomagtérajtón található érzékelővel is működik, ha épp nincs a kezünk ügyében a kulcs. Hátránya, hogy a kocsi központi zárját elsőre nem oldja, csak az éppen a kinyitni próbált ajtót. A nyitógomb kétszeri megnyomására nyitja az összest. Elvileg. Ami a távkapcsolóról sikerült, az az ajtókra szerelt nyitógombokkal egyszerűen nem ment. Így folyton villogtattuk az autót, addig nyomkodtam a gombokat, míg egyszer csak kinyílt az összes. A motor indítása szerencsére mindig elsőre sikerült. Az is gombos. A pedálok elrendezése jó, a kuplungot kissé könnyűnek éreztem, női lábakra tervezték.

Az összeszerelés minősége elfogadható, az ülések kényelme átlagos, akárcsak a helykínálat, ami elöl sokkal bőségesebb, mint hátul. A vezetőülésben talán csak könyökben éreztem szűknek az autót, hátul egy hosszabb utazás megviselhet két megtermett felnőttet. A 2,75-öt forduló kormányoszlop mélységében is állítható.

Tárolórekeszben nincs hiány, a telefonos összekapcsolás nem egyszerű, addig kell nyomogatni a kormányon a telefon gombot és tekergetni a műszerfal egyik gombját, amíg sikerül a két gép násza. Maga a megoldás körülbelül tízéves, de örüljünk, hogy van. A fedélzeti számítógép adataihoz is elavult módszerrel férhetünk hozzá: nyomogatni kell a műszerórán található gombocskát, amelynek a tekerésével a fényerőt vezéreljük egyébként.

A kisebb nehézségeken túljutva, a 94 lóerős, 1,2 literes, mindkét oldalon változó vezérlésű motor beindításával megjön a kedvünk az autózáshoz, a Swift az egyik legjobban vezethető kisautó a magyar piacon. Magas fordulaton kel életre a motorja (4000 fölött már megy, egészen 6000-es fordulatig is kergethető), de nem túl erőtlen alacsony fordulaton sem. 118 newtonméteres nyomatéka nem enged sportos használatot, de feszes és pontos futóműve kiváló kanyartulajdonságokkal vértezi fel. Nem gyorsulási bajnok, az autópálya-tempó eléréséhez sok idő kell, nem vagyunk nyugodtak, amikor egy hatszáz lóerős Scania liheg a nyakunkban. Ötfokozatú váltója inkább hátrány, 120-nál 3500-at, 130 kilométer/órás sebességnél már 3750-et forog a főtengely percenként és igen hangos a kocsi (úgy éreztem magam benne, mintha nyitott repülőgéppel szállnánk fel). (Kilencvennél 2500-at forog a motor.) Már száz fölött befognánk a fülünket, a menetzaj erős, a motor zúg, a kerekek felől is jönnek kellemetlen zajok, a hangszigetelés nem a Swift erőssége. Jó hír, hogy 160-nál sem hangosabb a kocsi, mint 130-nál, így emiatt nem kell gátat szabnunk a száguldásnak, ha egyszer beindul a kis Swift, akkor bírja szuflával a nagy tempót is.

Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros feszes futómű jól bírja a rossz magyar utakat, a kormányzás meglepően precíz. Ha az aszfaltot nem is szaggatja fel, de legalább cserében egyáltalán nem torkos kisautó a Swift, sőt. Hosszú, több mint hatszáz kilométeres tesztelésünk során sosem lépte át az átlagfogyasztás az ötliteres határt, így a teszt végén 4,9 literes száz kilométerenkénti átlaggal zárt. Hatótávja 7-800 kilométer. Az ötfokozatú váltó kiosztása sűrű, a kar rövid úton jár, a kapcsolási érzés nem a legkifinomultabb.

A kocsi egyetlen hibája a szűk, 210 literes csomagtartója (a hasonló méretű Fabia 330 litert, a Hyundai i20 326 litert ad, de még a Micráé is 265 literes), amely első ránézésre riasztó, dörzsöljük a szemünket, hogy jól látunk-e. Nagyobb csomagot csak a hátsó ülések lehajtásával tudunk szállítani, a padló nem sík, a kisebb csomagokon is nagyot kell emelni behelyezéskor, pereme magas, nincsenek rögzítők. A maximális poggyásztér 902 liter (ezer alatt csak az Ibiza és a Polo mer labdába rúgni), hasonlóan kicsit egyetlen versenytársa sem kínál. Ötajtós Swifthez legolcsóbban 3,295 millió forintért juthatunk hozzá (GL felszereltség), a tesztelt GLX-s modellért 4,317 millió forintot kell fizetni.