A jövő járművét nem motor, hanem adat hajtja

Nagy a kísértés, hogy összehasonlítsuk Dieter Zetsche, a Mercedes-Benz vezére és Mark Fields, a Ford CEO-jának egymást követő előadását – le is tudjuk gyorsan az elején a dolgot. Mindkét járműipari nagyágyú Las Vegasban, az általunk korábban beharangozott CES-en tartott előadást, mindketten a jövő közlekedéséről beszéltek, ám míg a németek arra törekedtek, hogy bemutassanak egy mai, avagy holnapi értelemben vett high-tech autócsodát, a Fordnak eszébe sem jutott ilyesmi. S mivel ugyanazzal a szemüveggel néztük végig a két előadást, nehéz lett volna nem észrevenni, hogy ami nem ment Dieter Zetsche esetében, az prímán működött az amerikaiaknál. Eleve többszereplős prezentációt tartott a Ford, ami egyértelmű utalás a csapatmunkára. Nem röpködtek előre gyártott poénok, mégis többször taps szakította meg utóbbi előadást, jogosan. A Ford ráadásul nem meghatni akart, hanem partnerségre hívott. A Mercedes-Benz szerint a kényelem és praktikum növelése a járműipar célja, az amerikaiak szerint – továbbra is, ahogy Henry Ford alapító fogalmazott – egy jobb társadalom építésére érdemes a mobilitásban érdekelt vállalatoknak fókuszálniuk.

Pedig Mark Fields pontosan onnan indult, ahonnan német kollégája, avagy riválisa. Egyre több ember költözik városokba, ami új kihívásokat tartogat a járműipar szereplői számára. Itt azonban éles kanyart vett az előadó, és közölte: a mobilitás szerintük nem egyszerűen mozgást jelent, vagyis A-ból B pontba való eljutást, hanem az ember(iség) fejlődését. Csak úgy röpködtek a továbbiakban a konkrét számadatok: amíg ma 28 olyan megapolisz létezik, amelyben 10 milliónál többen laknak, 2030-ra várhatóan már 41 ilyen település lesz a világon. Hatalmas tempóban növekszik továbbá globális léptékben a középosztály aránya és létszáma, elsősorban Ázsiának köszönhetően. Ma 2 milliárdan tartoznak ide, azonban belátható időn belül ez a szám meg fog duplázódni, s mind autót akarnak majd maguk alatt tudni – vagy legalábbis valamilyen közlekedési eszközt használnának. A Ford legfontosabb üzenete, amely átívelt az egész előadáson, hogy kapcsolatba kötne gyakorlatilag minden, de lehetőleg minél több járművet, márkáktól függetlenül Ha már egyre többen közlekedünk, magával a közlekedésünkkel is egymást segítsük, éspedig hasznos információkkal.

Mark Fields mögött a Ford által vizionált 41 jövőbeni megapolisz neve

A gyártó képviseletében 8 éve ugyanitt, a CES-en – akkor még nem csúcsvezetőként – ugyancsak Mark Fields mutatta be a Ford Sync-et, az amerikaiak által fejlesztett vezetéstámogató és infotainment rendszert, amelyet azóta 10 millió autós használ világszerte, s idén mutatták be Las Vegasban a legfrissebb, harmadik generációs változatot. Most az előadó egy másik fontos bejelentést tett: bár hisznek az autonóm vezérlésben, s a Sync révén is arra törekszenek, hogy minél több vezetési segéd álljon a sofőrök rendelkezésére, nem akarnak elsők lenni az önvezérlési versenyben. Lefordíthatjuk ezt akár úgy is, hogy a jó munkához idő kell, s ennek jegyében szívesen beáldozzák a dobogó tetejét.

Ezt követően Ranj Nair alelnökkel felváltva beszéltek arról a jelentős adatgyűjtő és elemző tevékenységről, amelyet már jó ideje végez a Ford – és nyilván nem csupán ők, hanem más gyártók és techcégek is. Az adatbázis építésének célja a vezetési szokások megismerése, illetve nagyon precíz térképek készítése, amelyek nélkül aligha lehet széles körben mankót adni az önjárásra vágyó autók alá. Újabb bejelentés, újabb taps: a Ford csak közvetíteni szeretné az adatokat, nem pedig lenyúlni azokat a tulajdonosoktól, maguktól az autóhasználóktól. A nézőtéri reakció óvatos utalás lehet rá, hogy kritikus témát érintett Mark Fields; jó lesz a többieknek is valamiféle garanciát vállalniuk az adatvédelmet illetően.

Na, de mégis mennyi adatból állapítható meg, ki hogyan vezet, s ehhez mérten mit és hogyan kínáljon fel számára a jövő járműve? Meglepő, de a Ford tudja a megközelítőleg pontos, nagyságrendi választ: 25 gigabájt. Óránként. Az amerikaiak valamiért Londont szemelték ki fő adatgyűjtő terepnek, következetesen visszautaltak a brit fővárosra többször is a prezentáció során.

Ranj Nair alelnök a részletkérdésekről beszélt, más kollégák is színpadra léptek Las Vegasban

Az előadás fő erénye ezzel együtt épp az volt, hogy rámutatott: ahány tája van a világnak, annyiféle kihívással kell szembenézniük a járműfejlesztőknek. Indiában a monszun adja a legnagyobb leckét, Argentínában a forgalmi dugók okoznak fejfájást, Lisszabonban nehéz taxit találni, Ausztráliában szélsőséges körülmények teszik próbára az autókat és a sofőröket, s úgy általában a világ megannyi táján nem egyszerű mutatvány gyorsan parkolóhelyet találni a célunk közvetlen közelében.

A Ford, miközben urbánus viszonylatban nem csupán autókban, hanem mikrobuszokban, kerékpárokban is gondolkodik, nem akar egymaga választ találni mindezen problémákra. Az Open XC nevű platform segítségével lehetőséget biztosítanak bárkinek, hogy innovatív ötleteivel hozzájáruljon a világ mobilitásának fejlesztéséhez. Több jó gyakorlatot is bemutattak az általuk díjazott megoldások közül, amelyek közös nevezője, hogy fiatal tehetségek agyából pattantak ki a gondolatok, akik startupokba rendeződve főként alkalmazásfejlesztéssel adnak feleletet a néha még fel sem tett kérdésekre. Tényleg, miért ne gyűjthetne minden autó adatot a környezetében lévő szabad parkolóhelyekről akkor is, ha a sofőrnek azon a környéken esze ágában sincs leparkolni? Miért ne köthetnénk össze a digitális technológia segítségével a taxisokat a fuvart keresőkkel?

A Ford épp azzal mutatott példát előadása mentén a világ járműiparának, hogy a jelek szerint nem akar mindenáron mások előtt haladni. Mark Fields és csapata, bár nem mondta ki, minden szavával azt üzente: itt az ideje, hogy a hengerűrtartalom, a légellenállás, a végsebesség, az anyaghasználat, a gyártástechnológia mellett/helyett új fókuszpontra koncentráljanak az autógyártók és fejlesztők (egyre többen teszik már, de talán még nem elég dominánsan) – ez pedig az adat.