Amikor bekopog a nagypolitika a járműipar ajtaján

A megszokottnál is nagyobb érdeklődés övezi az aktuális EU-csúcsot Brüsszelben: 1500 újságíró kíváncsi rá, hogyan reagálnak az 500 millió embert képviselő uniós intézmények vezetői a nagy-britanniai népszavazás eredményére. A politikai arénában, az Európai Parlamentben a képviselők kedden csalódottságukat, haragjukat fogalmazták meg a nem várt esemény után, de délután az Európai Tanács csúcstalálkozóján már le kellett ülni a tárgyalóasztalhoz, hogy David Cameron brit kormányfő színt valljon, vajon miként képzeli országa leválását a közösségről.

A pénzpiaci szereplők mellett a nagyvállalatok is aggódva figyelik a történéseket, hiszen a sajtóban egyetlen nap alatt tucatnyi kilépési menetrendről és számos, az EU és Nagy-Britannia jövőbeli viszonyát leíró elméletről lehetett olvasni, nem is beszélve a font gyengélkedéséről. Ehhez képest még a semminél is kevesebb történt, ugyanis az érdemi eseményeket csak a britek tudnák elindítani a Lisszaboni Szerződés kilépést szabályozó 50. cikkelyének életbe léptetésével. Mivel ezt még nem tették meg, marad az esélylatolgatás, számolgatás és különféle elméletek gyártása.

Újságírók tömege próbálja értelmezni, közvetíteni, mi zajlik most az EU-ban

Ebben a stádiumban tehát az iparági találgatásokat is át- meg átszövi az uniós és a hirtelen forrongóvá vált brit politika. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke tegnap kijelentette, a britek távozása az EU gazdaságának 0,3-0,5 százalékos csökkenéséhez vezethet az elkövetkező három évben. Ezért felvetette: segíteni kell a kereskedelmi bankok likviditását, hogy adott esetben enyhíteni tudják a brexit okozta sokkokat a piacokon.

Beszédes Angela Merkel német kancellár nyilatkozata is, aki egyrészt keményen ragaszkodik a formalitáshoz, hogy a britek az 50. cikkely alapján ténylegesen benyújtsák kilépési szándékukat, másrészt pedig szigorúan megtiltotta a tagországoknak a háttértárgyalásokat Nagy-Britanniával.

Hogy egy hosszú és ismeretlen folyamat kezdőpontjánál áll az Európai Unió és Nagy-Britannia, azt az is jelzi, hogy úgy tűnik, legkorábban őszre derülhet ki a szigetország új miniszterelnökének személye. Így egyelőre talány, ki fogja elindítani a kilépési mechanizmust. Megannyi részlet tisztázatlan, a brit belpolitika mai felfordulását szemlélve teljességgel elképzelhető akár egy újabb referendum is.

A drasztikus szakítás ellen emelte fel szavát az euroszkepticizmusáról híres Nigel Farage brit képviselő is, aki azt mondta, több százezer, német érdekeltségű cégben dolgozó brit munkavállalónak kellene elbúcsúznia állásától, ha vámokkal sújtanák a Csatorna felett zajló kereskedelmet. Egy helyszínen tartózkodó, uniós ügyekkel foglalkozó német elemző szerint azonban nem kell olyan forrón enni a kását. Ha a brit politika boszorkánykonyhájába pillantunk, azt látjuk, hogy a parlament alsóházában helyet foglaló konzervatív képviselők jelentős része és a Munkáspárt is a bennmaradást támogatja. Ha figyelembe vesszük, hogy a népszavazáshoz hasonlóan a törvényhozás is demokratikus intézmény, igazából nincs túl sok érv a kilépés mellett. A politikai egyezkedések, erőviszonyok változásai könnyen eredményezhetik azt, hogy végül a vezető politikai erő nem veszi figyelembe az egyébként nem kötelező érvényű népszavazás végeredményét. Ehhez azonban idő kell, mert a konzervatívok kormányfő nélkül állnak, a Munkáspárt pont most vonta meg a bizalmat a vezetőjétől, Jeremy Corbyntól, tehát várni kell, ameddig elülnek a hullámok – vélekedett az ARD televízió kommentátora.

Tulajdonképpen a kivárás, a hátralépés mellett áll, és szokásához híven a határozott higgadtságot képviseli Angela Merkel német kancellár, a kontinens legerősebb gazdaságának vezetője. Jól tudja, hogy hatalmas piacot veszt Németország, ha vámok terhelnék a kereskedelmet. A brit gazdasági miniszter kedden kijelentette, hogy elsőrendű fontosságúnak tartja a közös piac további akadálymentes elérését. Úgy tűnik, a brexit eredményétől megrettent európai vezetők valójában folytonosságot szeretnének, csupán a presztízsvesztéstől tartó brüsszeli politikai elit, élükön Jean-Claude Junckerrel, Donald Tuskkal és Martin Schulz-cal, szeretnék gyorsítani a leválást, nehogy kedve támadjon ugyanerre valaki másnak is.

Ami konkrétan az autóipari aggodalmakat illeti, a briteknek és a németeknek van a legnagyobb félnivalójuk e téren, ugyanis a két ország kölcsönösen nagy piacot biztosít a másik számára. A britek rajonganak a német autókért, Nagy-Britannia pedig rengeteg autóalkatrészt ad el a kontinensen. A Wall Street Journal amerikai üzleti lap számításai szerint a BMW autóinak 11 százaléka talál vevőt a szigetországban, míg Nagy-Britannia az országban készült szmélygépkocsik 58 százalékát az EU-ban értékesíti. Továbbá intenzíven keresi a helyi autóipar a mérnököket, sok magasan képzett ember érkezik az újonnan csatlakozott országokból. Erik Jonnaert, az Európai Gépjárműgyártók Egyesületének (ACEA) főtitkára az Euobservernek úgy nyilatkozott, nagyon sok múlik az elkövetkezendő tárgyalássorozaton, mivel az Egyesült Királyság a járműgyártás egyik nagy központja. Az ACEA adatai szerint 2014-ben 1 millió 539 ezer 456 személygépkocsi készült az országban, ez az EU-ban összesen gyártott személyautók tíz százaléka. Csak Németország (36 százalék) és Spanyolország (12 százalék) előzi meg e tekintetben. Az ország továbbá az Európai Unióban található 221 autógyárból 33-nak ad otthont, ebben viszont kizárólag Németország áll előttük, 41 gyárral.

Semmi sem biztos tehát, még a kilépés sem, az ugyanakkor vitathatatlan, hogy izgalmas nyár vár ránk - aligha marad idejük a döntéshozóknak a nyugodt napozásra.