AutóPRO - profi és prominens

Péntek Marcell

– Volt családi indíttatás arra, hogy mindketten műszaki pályát válasszanak?
Marcell: – Édesanyám gépészmérnök, édesapám technikus volt. Tőlük tanultuk, hogy nagyon szép dolog előállítani valamit. A „műhelyszag” iránti szeretetet, az alkotás, a termelés iránti vonzalmat szerettük volna továbbvinni. Úgy gondolom, sikerrel.
Szilveszter: – Egyértelműen az értékteremtés állt és áll a gondolkodásunk középpontjában. A szakmaiság mindkettőnknél megelőzi a pénzügyi megfontolásokat, de nyilván nem zárja ki.

– Hogyan teltek a tanulóévek? Nem akadt olyan pillanat, amikor azt mondták, mégiscsak jobb lett volna más?
Szilveszter: – A tatabányai Bánki Donát Szakközépiskolában tanultam, utána pedig, a kilencvenes évek elején, az élet iskolájába jártam. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Ausztriában voltam lakatos és díszkovács. Huszonhárom évesen, 1993-ban kerültem a Bowden Kft.-hez, amelynek a neve SCS Stahlschmidt lett két éve. Persze, voltak pillanatok, amikor másra vágytam, de utólag úgy gondolom, megérte a kitartás.
Marcell: – Bölcsészkart végeztem az ELTE-n, angol nyelvtanár szakon, majd MBA menedzsment, valamint jogi területen szereztem diplomát. Édesapámat elkísértem több külföldi útra, ezek során egyre közelebb kerültem az iparhoz. Sikerült a cég, a családi vállalkozás életébe belevinni a modern szemléletet. Hogy más?... A vállalkozás az egyik  legösszetettebb kihívás. Foglalkozni kell az emberekkel, műszaki dolgokkal, számokkal, jogi kérdésekkel, gyakorlatilag egyszerre. Nem választanék a felsoroltak közül csak egyet.

– Két gyárnak az igazgatói. Nem rivalizáltak egymással?
– Nem! A gyárak ugyan függetlenül működnek, mégis átbeszéljük a kihívásokat, a gondokat, a lehetőségeket. Úgy gondoljuk, az is rendhagyó, hogy egy házban élünk.

Péntek Szilveszter

– Folyamatosan felfelé ívelő volt a céges sikertörténet?
Szilveszter: – Tavaly lettem „nagykorú” a cégnél, akkor volt a 18. évfordulója annak, hogy odakerültem. Történtek nagyobb kiugrások, szolidabb évek, csak a válság idején volt jelentős visszaesés, amin túlvagyunk. Azóta is jól megy.
Marcell: – A rendszerváltást követően összeomlottak a piacok, de gyorsan sikerült talpra állni, a Magyar Suzuki Zrt.-hez köthetően. A válság hozott némi visszaesést, ugyanakkor nyereségesek tudtunk maradni. A folyamatok közül sokat optimalizáltunk, átszerveztük a munkát, és ennek korántsincs vége.

– A válság idején kitől kértek és kaptak tanácsot? Egymással is konzultáltak?
– Azon kívül, hogy napra készen figyeltük a szakmai híreket, kértünk ötleteket a barátoktól, ismerősöktől is. A családon belül sokat egyeztettünk, elemeztük az információkat. „Éljük túl!” – ez volt a legfontosabb jelszó, nagyon sok dolgot ennek rendeltünk alá. A költségeket visszaszorítottuk, új partnereket kerestünk.
Marcell: – Szerencsére nem volt annyira tragikus a Tatabányi Rugógyár helyzete. Leépítettünk ugyan körülbelül húsz embert, de a csökkentett létszámmal is - a hatékonyságnövelő intézkedéseknek köszönhetően – sikerült megközelíteni a válság előtti időszak árbevételét.
Szilveszter: – Nálunk 220 helyett pár hónap alatt a fele, azaz 110 dolgozó lett, most pedig már 350 körüli a létszám. Az újraindítás, a bővítés legalább olyan nehéz, mint a leépítés, persze másfélék, kellemesebbek a gondok.

– Mennyire biztonsági játékosok, és mennyire kockáztató típusúak az üzleti életben illetve a magánéletben?
Szilveszter: – Konzervatív vagyok, megfontoltan döntök, és nem bánom meg.
Marcell: – A szülőktől örököltük a lépésről lépésre haladást. Ugyanakkor egyetértünk abban, hogy a szinten tartás a visszalépést jelenti. Egyébként a magánéletben is óvatos duhajok vagyunk...

– Mennyire tartják fontosnak a társadalmi felelősségvállalást? Kiknek segítettek az utóbbi években, és miért éppen nekik?
Szilveszter: – Amint növekszik a munkatársaim száma, egyre jobban érzem, hogy jó lenne minél többet segíteni az embereken. Ezt lehetőségeink szerint helyben próbáljuk. Már a szüleink is megkezdték a Komárom-Esztergom Megyei Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány támogatását, örömmel folytatom. Januártól az alapítvány elnöke vagyok, és megkezdtük a talpra állítását.
Marcell: – Rengeteg megkeresés érkezik hozzánk. Azt gondoltuk ki édesanyámmal – aki cégvezető nálunk –, hogy minden hónapban más szervezetet támogatunk, de persze vannak visszatérőek is. Fontosnak gondoljuk, hogy olyan helyre jusson el a pénz, ahol valóban nagy szükség van rá, így – lehetőség szerint – igyekszünk rászorultakat személyesen támogatni. Soha nem felejtem el például a meghatott szemeket, amikor egy hátrányos helyzetben élő diáknak adtunk át egy életbiztosítási kötvényt.

Strublik Ferenc termelésvezető a hullámrugókat ellenőrzi. Fotók: Fekete József

– Milyen évet zártak? Milyen évzárásra készülnek az idei esztendő végén?
Szilveszter: – Rekord árbevétel, rekord nyereség, rekord létszám. Eddig nagyon jól hangzik, de azért hozzáteszem, hogy mindez komoly kihívás, rengeteg új feladatot generál. A cégcsoport magasra emelte a lécet, szeretném, ha egy év múlva legalább ugyanazt tudnánk teljesíteni, mint most. Bízum abban, hogy az úgynevezett prémium márkák már régen túl vannak a válságon.
Marcell: – Forgalmi szempontból egy kicsit gyengébben sikerült a tavalyi év, ez annak tudható be, hogy erősen kötődünk a Suzukihoz. Optimista vagyok amiatt, hogy egyre több nyugat-európai autómárkához kapcsolódó projekt részesei vagyunk  (Volkswagen, Audi), amelyek kompenzálhatják a kieséseket.

– Önök szerint a magyarországi járműgyártás a nehéz helyzet ellenére nem kerül a válságágazatok közé?
Marcell: – A beszállítók közül sokan kapcsolódnak a Suzukihoz. Hát... Szurkolunk. Nehéz időket élnek meg,
Szilveszter: – A nyugat-európai cégek és azok leányvállalatai túl vannak a válságon. Bizakodó vagyok.

Különféle bowdenek gyártása a Stahlschmidt Cable Systems-nél.

– Tudom, szinte lehetetlen ma pontos választ adni, mégis megkérdezem: gondolkodtak azon, hol tart majd a gyáruk, hol tartanak Önök 2020-ban?
Szilveszter: – Sokat kell tennünk még azért, hogy a következő években az emberi munkát még megbízhatóbbá tegyük. Ennek alapfeltétele a további automatizálás, a technológia fejlesztése. A cél, hogy nyolc év múlva ugyanennyi dolgozóval sokkal hatékonyabbak legyünk, minőségi mutatóink javuljanak, értékelőállításunk növekedjen. Közvetlen beszállítói szeretnénk lenni az Audinak és a Daimlernek. Mindenképpen arra törekszünk, hogy a cégcsoporton belül nagyobb részünk legyen a tervezési, logisztikai, fejlesztési folyamatok kivitelezésében.
Marcell: – Modern CNC-gépek beszerzésével folytatjuk az eddigi fejlesztéseket. A piacon elébe megyünk a kihívásoknak. Az ár, a minőség, a pontosság mellé a 21. században az is kell, hogy kitaláljuk a vevő gondolatait. Igyekszünk.

– Elgondolkodtak már azon, hogy érdemes lenne-e néhány hónapig, esetleg évig külföldön dolgozni?
Szilveszter: – Már dolgoztam három évig külföldön, Ausztriában. Minden fiatalnak javaslom, próbálja ki, rövid idő alatt évtizedek tapasztalatát lehet megszerezni. Ma már nem mennék. Jól érzem magam Magyarországon, Tatabányán, a Stahlschmidtnél. Még hozzáteszem édesapám gondolatát: nem feltétlenül csak a nyugati példát érdemes megismerni; azt is érdemes tanulmányozni, ahol rosszabbul élnek, mint nálunk.
Marcell: – Vezetőként már nem mennék - egy családi vállalkozás esetében egy ilyen kiesés túl nagy rizikóval járhat. Annál inkább küldenék azonban külföldre minden fiatalt néhány évre. Alapvető az agytágítás, egy másfajta szemléletmód megismerése. Az sem mellékes, hogy utópisztikus elvárások vannak a Nyugattól, de rövid idő alatt kiderül, ott sincs kolbászból a kerítés.

NÉVJEGY - Péntek Szilveszter
Tatabányán született, 1970-ben. A Bánki Donát szakközépiskolában végzett. Ausztriai „vándoréveit” követően 1993-tól dolgozik a Bowden Kft.-nél, amelynek a neve 2010-től SCS Stalhlschmidt Cable Systems Kft. Élettársi kapcsolatban él, elvált, Hunor fia nyolc éves. Hobbija a lovaglás, a futás, a sízés és a zene.

NÉVJEGY - Péntek Marcell
Tatabányán született 1973-ban. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán, angol szakon végzett, majd MBA menedzsment diplomát szerzett angol nyelven, később az ELTE Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. Az Idomrugó Kft.-t vezette, majd 2005-től a Tatabányai Rugógyártó Kft. ügyvezetője. Nőtlen. Hobbija az úszás, a futás, a sízés, a szörf és a zene.