Hatala Pál: Lezárult a távol-keleti olcsó és nagy mennyiségű öntvények iránti kereslet

– Az öntvények nagyon fontos alkatrészei a járműveknek, az öntödék kellően be is épültek a hazai járműipari gyártási láncba.
– A járműipar alaposan átformálta a szektort, mivel a nyomásos öntés teszi ki a hazai össztermelés ma már több, mint felét. Egy gépkocsiban gyakran több száz öntvény található, ezzel meghatározó beszállítója az öntészet a járműiparnak. Fontos az is, hogy a vevőket itthon és a néhány száz kilométeres térségben kell megtalálni, a messzi piacok gazdaságos elérése nem reális.

– A keleti nyitás egyelőre csak álom?
– Tapasztalataim szerint, aki elment Kínába, az néhány év múlva vissza is jött, mára a távol-keleti olcsó és nagy mennyiségű öntvények iránti kereslet korszaka lezárult - egyszerűen a viselkedési kultúra, a kapcsolati hagyományok mássága és a távolság miatt visszajöttek a vevők. Tőlünk keletre, még a közelben lévő Oroszországban, Romániában, Törökországban is olcsóbban termelik általában az öntvényt, mint nálunk. Messzebbre nézni a távolságok miatt már nincs is értelme.

– Hogyan válhat egy öntöde stabil beszállítójává az autóiparnak? Mert az árleszorítást minden vevő előszeretettel használja.
– Mivel az OEM-ek versenyeztetik a beszállítókat, közvetlenül nekik az öntödékből nehéz beszállítani. Az összeszerelő cégek ma már az ár versenyeztetése mellett előszeretettel élnek azzal a gyakorlattal, hogy kiadják a következő ciklus fejlesztési terveit az öntödéknek, hogy megadott igény szerint ők „alkossák/tervezzék meg” a kért alkatrészeket. A súlycsökkentési verseny és a gyártási időráfordítás csökkentési kényszere miatt például megszokott jelenség, hogy az eddig több darabból összeszerelt egységeket egy öntvényként kell elkészíteni, és ennek megoldási feladata a majdani gyártó öntöde munkatársaié. A feladatot megfelelően teljesítő öntöde lesz vagy lehet aztán a beszállító, és a ráfordításai majd a termék gyártása során térülnek csak meg. Ez nagy rizikó, rengeteg pénzt igényel, és nincs igazi garancia rá, hogy a befutó is ő lesz. De ha valaki megnyer egy ilyen fejlesztési projektet, megfelelően teljesíti a gyártást, hosszú évekig lehet belőle bevétele. Mondhatjuk, az autóipar kicsit visszaél piaci pozíciójával.

– Melyik öntödében van nagyobb üzlet? Abban amelyik kevés fajta terméket állít elő nagy mennyiségben, hosszú távon, vagy amely szélesebb palettán sokféle terméket kínál?
– Ez mindig a helyzettől függ, valójában erre nincs recept. Nem feltétlen az a jó, ha mindent tudok csinálni, az is lehet nyerő, hogy csak egyfélét, de abban én vagyok a legprofibb, sőt a legolcsóbb.

– Ezek szerint az öntödék is szakosodnak, ez azt is jelenti, hogy általában nem készítenek sok féle fémötvözetből öntvényeket egy-egy adott öntödében?
– Még egy adott fém esetében is az öntödék egy kemencében – célszerűen – egyféle fémötvözetet olvasztanak, hogy az ötvözetminőséget tartósan biztosítani tudják. Alapszabály, hogy minden egyes ötvözethez egy adott kemencét hozzárendelnek, ötvözet minőségenként.

– Az iparágban mennyire van jelen az informatika, a robotika?
- Akik az autóipar beszállítói, nem tudnak eltekinteni az informatikától, a robotok használatától sem. Vannak már szinte teljesen automatizált öntősorok, gyártósorok, például a nagy darabszámban öntvényeket előállító nyomásos öntödék az öntéstől a felület kikészítésen, a formaürítésen, a megmunkáláson át mérésekkel bezárólag igyekeznek szinte mindent automatizálni.

- A vevő a beszállító öntöde által megfelelő minőségű, paraméterű öntvényeket tételesen ellenőrzi az átvételt követően?
– Ahogy az ma már szinte mindenütt általános, a megrendelő a független tanúsító cégek által kiadott okiratok alapján az öntvényeket, mint a szerződésben rögzítetteknek megfelelő termékeket veszi át, nem méri újra meg annak paramétereit, a rendszeresen ellenőrzött és szigorú elvek alapján tanúsított beszállító által megadottakat elfogadja.

A FémAlk Zrt.-nél

– Egy 2015-ös interjúban azt mondta, az ágazatban 20 százalékos bővülés várható 2018-ig. Ez ma is tartható?
– Annak a beszállítói, fejlesztői, termelői, ipari kulturális szintnek, amely most a világszínvonalat jelenti, Magyarországon ma körülbelül 18-25 öntöde felel meg. Ezeknek van elég pénzük a legjobb szakemberekre, a legkorszerűbb berendezésekre. A többiek között is van számos igen jó öntöde, de nem ezen a pályán mozog mindenki, csak egyesek lesznek például az űrtechnológia beszállítói. Valójában nincs olyan, hogy jó öntöde meg rossz öntöde, jó meg rossz beszállító. A német, a francia – és sorolhatnám – autógyárak nem azért vannak itt a régióban, mert mi mindenki másnál jobbak vagyunk, hanem azért, mert mi is elég jók – versenyképesek – vagyunk, és ők a lehető legtöbb rendelkezésre álló beszállítóval szeretnek dolgozni, szeretnek a termelési kapacitásokból válogatni. Az azért egy nagyszerű dolog persze, hogy a magyar öntészet szereplői egy globális logisztikai rendszer tagjai lehetnek, mert versenyképesen teljesítik az ahhoz tartozó elvárásokat.

– Ki hol tart a régióban, van olyan, hogy Szlovákiában ezt, Ausztriában azt tudják jobban gyártani?
– Igen, de a bővülés a termelt mennyiségre, tonnára vonatkozik, nem árbevételre. Ha az autógyárak növelik a termelésüket, természetes, hogy az autóiparba beszállító öntödék is növelik termelésüket. Az állandó fejlesztés, beruházás, korszerűsítés mozgatja az egész rendszert. Ez a helyzet az alumínium öntészetben az elmúlt években minden évben eredményezett átlagosan, az egész szektorra vonatkozóan, mintegy 5 százalékos növekedést. Ehhez jöttek még a hazai vasöntészetben a két legmeghatározóbb társaság által végrehajtott nagyléptékű fejlesztések, melyek az egész szektorra vonatkozóan további 6-7% növekedést eredményeztek évente.

– Hogy áll az öntészeti szektor a szakmai képzéssel?
– A ’90-es évek közepén befejeződött a középfokú öntészeti képzés, és az öntész szakemberek mára csaknem elfogytak, tehát meg kell oldani a képzés újraindítását. A kétezres évek elején mintegy ötezren dolgoztak, mára már 8500-9000-en dolgoznak az öntészetben, ami alapvetően részben a hazai befektetőknek és részben néhány multinacionális szereplőnek köszönhető. A hengerfejeket gyártó Nemak Győr szembesült először azzal, hogy a fejlesztések, a növekedés gátja lehet a munkaerő hiánya. Ezért rengeteg pénz és energia ráfordításával a győri Lukács Sándor Mechatronikai és Gépészeti Szakközépiskolával kötöttek szerződést, és akkreditáltatták az öntészeti szakképzés tananyagát „járműipari fémalkatrész gyártás” néven. Ebben a három éves képzésben tavaly már a 4. évfolyam indult el, a tananyagot már 2. éve Csepelen, a Weiss Manfréd Szakközépiskolában, illetve Szolnokon és Cegléden is tanítják, míg Békéscsabán várhatóan ősztől indul el ez a szakiskolai képzés. Bízunk benne, hogy néhány év múlva ismét lesz elegendő szakember e területen is.

– A szektorban vannak önálló kutatóműhelyek, például anyagszerkezeti vizsgálati lehetőségek?
– Régen voltak nagy kutató intézetek, ezek gyakorlatilag mind megszűntek, jelentősen átalakultak a rendszerváltozás óta. Akik ma erre pénzt tudnak költeni, és a piacon akarnak újdonságaikkal maradni, azok ma is működtetnek ilyen-olyan kutató helyeket. A Bosch-nak, a Knorr-Bremsének van K+F bázisa, mert a verseny miatt rászorulnak ezekre. Az öntödéknél alapkutatás alapvetően nincs, vagy csak nagyon kevés, de az alkalmazott kutatási területeken dolgozó mérnökök végeznek prototípusgyártási, szimulációs, folyamatirányítás-fejlesztési, gyártáshatékonysági kutatásokat.