Brumbauer József: 800 új mérnököt kell kinevelnünk 5 éven belül

– Milyen előzmények vezettek vállalati oldalról a leendő szombathelyi mérnökképzés konkrét előkészületeihez?
– Már a gazdasági válság kezdete előtt megkezdődött a régió meghatározó járműipari vállalatai körében az ipari együttműködés megszervezése, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy egyre több munkatársat igényelnek a további befektetések. Ha nem tettünk volna semmit, legfeljebb egymás elől vettük volna el az embereket, ez viszont nem tűnt pozitív megoldásnak. A szentgotthárdi Opel, a szombathelyi LuK, Jabil, Delphi, Epcos, és mi, a BPW Hungária 2010-ben közösen összeállítottunk egy 10 pontos követelésrendszert, amellyel megkerestük az önkormányzatot. Merthogy valamit tenni kell, stratégiát kell építeni a jövőbeni fejlődés érdekében. Látható, hogy egyik oldalról adottak az olyan feltételek, mint a színvonalas munkakultúra, itt vannak a tőkeerős nagyvállalatok, másrészt azonban hiányzik a személyi utánpótlás, amelynek egy helyi képzés lenne a garanciája. A városvezetésnél nyitott fülekre talált a megkeresésünk. Az önkormányzat elkötelezte magát a szakirányú képzés erősítése mellett, ami első körben a szakmunkásokat illetően mutatkozott meg. Későbbi tárgyalások során elértük, hogy ne csupán Vas megyére terjedjen ki az együttműködés, hanem Szombathely mellett Zalaegerszeget és Szentgotthárdot, tulajdonképpen Zala megyét is bevonjuk a koncepcióba. Létrehoztuk a Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai Központot, amely szervezet léte révén nagyobb eséllyel tudunk forrásokat allokálni a céljainkhoz, elsősorban a 2014-2020 közötti uniós támogatási ciklus pályázatain keresztül. Az előzményekhez tartozik az a fontos tény is, hogy 2012 végén a kormány kiemelt járműipari központtá nyilvánította a régiót. A lépés konkrét szándéka a hozzáadott érték növelése, a helyi kutatás-fejlesztési tevékenység erősítése, a duális mérnökképzés kidolgozása és elindítása volt.

Brumbauer József, a szombathelyi BPW Hungária ügyvezetője

– Hol tart most a folyamat - tarthatónak tűnik-e a 2015. szeptemberi indulás?
– 2013 elején felmértük nagyvállalati oldalról, hogy mennyi mérnököt vettünk fel az elmúlt 5 évben, és mennyi további mérnökre lenne szükség ugyanilyen időtávban a jövőben. 2008-2013 között 431 főt alkalmazott az 5 domináns nagyvállalat, a következő 5 évben szinte ugyanennyi, 400 mérnököt igényelnek a fejlesztéseink. A beszállítóink fejlődési igényeit hozzátársítva – hiszen mérnökök felvétele nélkül nem lesznek képesek megfelelni a beszállítókkal szemben támasztott elvárásoknak – az érték ennek a duplája, tehát 2019-ig 800 mérnökre van szükség a régióban. A vákuumszerű helyzet már most érzékelhető, ezért mielőbb, valóban 2015 szeptemberében el fog indulni Szombathelyen a gépészmérnöki képzés, első körben BSc szinten. Tudjuk, halljuk, hogy sokan szkeptikusak, ám már 5 oktatót felvett az egyetem helyi kara, további 3 állás meghirdetése folyamatban van. Sikerült külföldről is – Angliából, Belgiumból és Temesvárról – haza-, idehívni szakembereket.

– Úgy tudjuk, önkormányzati, kormányzati és vállalati összefogás révén kezdődhet meg ez a gépészmérnök képzés hamarosan. Mit vállalnak a vállalatok, milyen feladat hárul a cégekre?
– A megfelelő szakemberek idevonzása, a kellően magas színvonal biztosítása nyilvánvalóan az átlagnál magasabb fizetési ajánlatot feltételez. Ezért az egyetem mellett a vállalatok is készek rá, hogy részmunkaidőben, esetleg másodállásként alkalmazzák a képző személyeket. Ezen túlmenően – a duális rendszerű képzés elvárásaihoz igazodva – a vállalati oktatói tananyag kidolgozása is a cégek feladata, amelyben ők is közre fognak működni. Vállaljuk továbbá mindannyian, akik vállalati oldalról 2013. november 22-én aláírtuk a kooperációs megállapodást, hogy évente 50 hallgatónak munkát és ösztöndíjat biztosítunk. A cégek ráadásul megosztják egymással a rendelkezésükre álló laborhátteret, így nem kell minden gyakorlati képzőhelyen párhuzamosan ugyanolyan infrastruktúrát kiépíteni.

– Vannak, akik úgy látják, nagy kihívás hosszú távon színvonalasan fenntartható mérnökképzést megvalósítani Szombathelyen – gondolva például a megfelelő tudományos szakembergárda biztosítására. Inkább valamely már létező mérnökképző egyetem, főiskola kihelyezett gyakorlati képzésében lenne érdemes gondolkodni. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
– Aki így gondolja, annak javaslom, hogy nézzen körül a nagyvilágban. Bárki, aki ezt megteszi, látni fogja a tendenciát, hogy nem az egyetemekhez igazodnak az ipari fejlesztések, hanem épp fordítva zajlik a folyamat: ott alakulnak ki a kampuszok, ahol nagy tőkebefektetések nyomán az ipar erősödik. A kérdésben megfogalmazódó felvetés számomra a némileg begyepesedett magyar struktúra szemléletét tükrözi, amely nem találkozik a versenyképes gondolkodással. Tény, hogy nem tudunk máshonnan elhozni mérnököket, helyben kell őket kinevelnünk. A duális képzés az én szememben egyértelműen a hely közelségét jelenti, vagyis ott kell lennie a képzésnek, ahol a vállalat az eszközei révén a gyakorlati, vállalatspecifikus oktatást biztosítani tudja. A környezetben élő fiatalokat kell bevonni. Ha egy ifjú mérnökjelölt elmegy Budapestre, a nagyváros egyszerűen felszívja – nem fog visszajönni, nincs mivel motiválnunk a hazatérését. Azt is figyelmébe ajánlom a kétkedőknek, hogy itt egy következetes fejlődésről van szó. A rendszerváltás után ugyanis az addig domináns bőr- és textilipar elvándorolt Ázsia irányába, a helyén pedig megjelentek a járműipari vállalatok. Annyira megerősödött az elmúlt bő két évtizedben helyben ez az iparág, hogy ideje van az utánpótlás biztosításának is, hiszen e vállalatok további fejlődését akadályozza már. Ráadásul nem mellékes szempont a költségvonzat sem: ha egy fiatalember családjának nincs pénze rendszeresen fizetni az utazási, szállás- és egyéb díjakat, talán soha nem fog az a gyerek kiemelkedni, még ha a képességei adottak is lennének. De ha helyben biztosítjuk a fejlődés lehetőségét, megadjuk neki az esélyt, hogy azzá váljon, aki lehetne.