Kiemelt partnerek

AUDI HUNGÁRIA  

Archív

A Pannóniának lelke van - motormúzeum Balassagyarmaton

Szerző: MTI // 2010.04.26. 11:04
0 hozzászólás
A Pannónia motorkerékpár valóságos kultikus tárggyá nőtte ki magát, 690 ezer készült belőle. Balassagyarmat legrégebbi, barokk saroképülete - az emléktábla tanúsága szerint falai között maga Petőfi Sándor is járt - ad ma otthont a Pannónia Motormúzeumnak, egyetlenként az országban.

A látogató egy szép boltíves pincében leli a ma már  ipartörténeti különlegességnek számító kollekciót, Szakács László  gépészmérnök szenvedélyének tárgyát. Összesen negyven darab körüli,  a Pannóniák különböző típusait tartalmazó gyűjteményéből 23 látható  ezen a helyen. A nagyközönség számára 2008 márciusában nyílt meg a  bemutatóhely, köszönhetően a városi önkormányzat támogatásának.

A  felújított motorkerékpárok mellett megcsodálható itt számos, a régi  Pannóniákhoz kapcsolódó relikvia, sőt eredeti, ’50-es évekbeli  benzinkút is van lenn, amely ráadásul üzemképes (itt persze nem  működtetik). 

A boltíves kapualjból meredek lépcső vezet a pincébe, az érkező  pedig legelőször - meghökken. A sarokban ugyanis egy szalmával  borított, rozsdafoltos oldalkocsis járgány árválkodik. 

- Tyúkól állapotú Pannónia motorkerékpár - mondja Szakács  László. - Azt a „klasszikus” fellelési módot és állapotot mutatja,  amelyben még ma is találhat valamit a gyűjtő… Merthogy nem egyszer a  kert végéből kerül elő, ahová a tulajdonos valamikor, jó régen  leállította. Igen, az ilyennek csak tulajdonosa volt, nem pedig  gazdája… 

- Honnan a vonzalom a Pannóniák iránt? 
- Gyermekkori szenvedély. Nagyapám is, édesapám is motorozott,  egyszer pedig, 18 éves koromban megpróbáltuk beindítani az egyik  barátom nagypapájának a Pannóniáját. Mondták, hogy nem fog menni, 14  éves benzin van a tankjában, 12 éve rúgták be utoljára, kiakad a  váltója… A régi akkumulátort kivettük belőle - mágnesgyújtású  motorhoz nem kell -, utána pedig már a második rúgásra, szivató és  egyéb trükkök nélkül járt a motor! Hogyan indulhatott be ilyen öreg,  leülepedett benzinnel, nem tudom. Azt viszont már akkor  megtapasztaltam, hogy a Pannóniának lelke van. Ez a motor egy  1968-as gyártású T5-ös volt, ma is működik, a váltóhibáját egy  alátét felhelyezésével megoldottam. Ami a múzeum anyagát illeti, itt  csak eredeti állapotú Pannóniák kaptak helyet. A megőrzés volt a cél  mindegyiknél, a típusidegen alkatrészeket ki is cseréltem. A motorok  egy részén meglátszik a sok éves használat, ezeket a nyomokat  viszont kár lenne eltüntetni, hiszen hozzá tartoznak az adott jármű  életútjához. A múzeumban a gyártás sorrendjében helyeztem el a  gépeket. A Pannóniák 1954 októberétől készültek Csepelen, az én két  legkorábbi motorom, egy szóló és egy oldalkocsis, 1956-os.
 
- Forradalmi darabok… 
- Az október 23-i balassagyarmati ünnepségeken részt is szoktunk  venni velük, a felvonulás felvezetőjeként. Korhű ruhában, bőr  bukósisakban, az oldalkocsiban lyukas magyar zászlóval. Színfolt és  érdekesség, az emberek megnézik. Ez az én legrégebbi Pannóniám 250  köbcentis, TL modell - utóbbi azt jelenti, hogy teleszkópos és  lengővillás. 

- Exportra hová vitték a motorokat? 
- Jóformán a világ minden tájára, például az Egyesült Államokba,  ott White márkanéven forgalmazták. Aztán a Szovjetunióba, mind a két  Németországba, Brazíliába… Franciaországban mintegy száz talált  gazdára, végül azért nem terjedt el szélesebb körben, mert nem  sikerült megoldani a szervizhátteret. 

- Az egyik motor névtábláján az szerepel, hogy „török”. 
- A pannóniás köztudatban úgy él, hogy török exportra készült,  de ezt idáig nem sikerült bebizonyítani. A név azért rajtamaradt.  Már a Pannónia korszak legelején is gyártottak oldalkocsikat a  motorokhoz, méghozzá kifogástalan minőségű kisipari remekeket. A  Szentesi József által készítettek neve a mai napig fogalom a veterán  motorok börzéin. Hasonlóan híres volt a balassagyarmati Lengyel  Károly is. A Pannóniákhoz később sorozatban gyártottak utánfutókat,  ez az áramvonalas típus a Váci Hajógyárban készült. A múzeumban  kétféle van belőlük. A Motorkuli márkanevűből háromezer darab  készült, a Pilléről nincs adatom. Külön rendszám és biztosítás is  kellett rájuk. Ritkaságnak számítanak, ma egy leharcolt darab ára is  százezer forint körül alakul, akár egy átlagos Pannóniáé! A Pille  utánfutó teteje levehető, pár mozdulattal ügyes kis kempingasztallá  alakítható. 

- Hiába, leleményes a magyar ember... -  fűzi hozzá Szakács  László. - A piknikre az étel-ital elfért az utánfutóban, meg az  asztal is mindig kéznél volt. 

A motorok sorában akad olyan Pannónia, amely Litvániából került  haza, és olyan is, amely a vasút, a határőrség gépjárműparkjában  szolgált. A hosszú pince végén már az újabb gépek sorakoznak. 

- A csepeli gyár hivatalosan 1975 júniusában állt le, de  különféle exportmegrendeléseket még teljesíteni kellett, így az  utolsó Pannónia motorkerékpár csak október 24-én 11 óra 30 perckor  gördült le a gyártósorról. Annak idején az a mondás járta, hogy az  egyhengeres Pannóniába csak benzin kell, és a térképről is le lehet  vele motorozni. A kéthengeres már bonyolultabb szerkezet volt,  ezekkel versenyeztek is. Drapál János neve még ma is sokaknak cseng  ismerősen, ő is Pannónia nyergében ült. A múzeumban van is olyan  darab, amelyet versenyzés céljaira alakítottak át - közli a  gépészmérnök.

A motor mellett régi versenykiírások láthatók, de sorakozik sok más érdekesség is, amely valamilyen formában a  Pannóniákhoz tartozik. Igazi különlegesség a 67 darabból álló  tervrajzgyűjtemény, amelyet a múzeum gazdája egyben vásárolt meg.  Aztán van itt a bukósisaktól a bélyegig, a gyufacímkétől a  gyújtógyertyáig, a szervizkönyvtől a slusszkulcsig, a plakáttól a  kártyanaptárig, a biztosítási kötvénytől a motoros bőrkesztyűig, a  slusszkulcstól a régi, fekete-fehér, Pannóniát megörökítő fényképig  sok minden. 
Még a csepeli motorkerékpárgyár kísérleti műhelyének néhány műszerét is megcsodálhatja a látogató. 

- Igazi érdekesség ez a pannóniás reklámszatyor - mutatja  Szakács László. - Motort, bármilyen típusút, lehet találni a  börzéken, de ilyet még sehol sem láttam! 

- Hol lehet beszerezni ezeket a régiségeket? 
- Árveréseken, ritkán az interneten. Olyan szervizkönyv is van,  amely Németországból jött haza. Az egyik fajta szórólap például  ötezer forintért cserélt gazdát, annyira ritka. 

A benzinkút is igazi különlegesség, egy börzéről került a  múzeumba - igaz, itt alkatrészenként már Szakács László rakta össze,  pótolva a hiányzó darabokat. A korai töltőállomáson még kézzel  pumpálták a benzint, egy hajtásra fél liter jutott a tankba. 

- Nem mindennapi a szenvedélye, a múzeum létrehozása sem  lehetett egyszerű. 
- Mielőtt idekerült volna, öt garázsban tartottam a  gyűjteményemet. A kiállítottakon kívül még tizenegynéhány motorom  van, amelyek felújításra várnak, de előbb-utóbb be lehet majd  mutatni őket is a közönségnek. A pince másik részében helyük is  lenne. Ami az alapítást illeti, hat évig kilincseltem miatta, míg  2008. március 15-én sikerült kinyitni az önkormányzat segítségének  köszönhetően. A pincében az 1980-as években KISZ-klub volt, azután  vendéglátósok buktak bele sorra az üzemeltetésbe. Ezen a téren  szeretném megtörni a jeget... Amikor először lejöttünk, a pincében  csőtörés miatt húsz centis víz állt, nem kis munka volt rendbe  hozni. Most is három páramentesítő működik egyszerre, ami nem kis  tételt jelent a villanyszámlán. Mindenesetre az önkormányzat  támogatása nélkül nem sokra mentem volna. A pincébe elég nehéz volt  lehozni a motorokat, de miután sikerült, éppen ez vált az előnyére.  Ugyanis kivinni is nehéz őket, így a hely biztonságosnak számít. 

- Kik látogatják a múzeumát? 
- Sokan jönnek, az ország távolabbi részeiből is, gyakran  nagypapák az unokájukkal, hogy megmutassák, mivel jártak fiatal  korukban. Belépőjegyet nem szedek, ingyenesen meg lehet nézni a  múzeumot. Van egy adományláda, kinek mennyit ér, annyit adhat, de  csak akkor, ha akar. Méltatlan és szomorú, hogy ennek a remek  márkának nincs állami múzeuma. Csepelen gyűjtötték ugyan a  prototípusokat, de ezeknek a megszűnés után valahogy nyomuk veszett.  Ami a múzeumot illeti, nem a pénzről szól, én állami fizetésből élő  magánember vagyok, egyelőre ennyit tudtam letenni a képzeletbeli  pannóniás asztalra. A veterán motorok rajongói mindenesetre jól  ismerik ezt az intézményt. 

- Miért lehet népszerű a mai napig a Pannónia? 
- Említettem már, hogy ezeknek a motoroknak lelkük van! Ember  tervezte őket, magyar ember, hazai gyártósoron készült és - valljuk  be - magyar utakra… 

Értékelem a cikket!